Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
2. Írások 163
ható) bosszankodásuknak reám nézve mindenesetre sanyarú eredményeit kétségtelenül tapasztalnom s éreznem kelletik. Végre: h) Midőn az 1848-ik évi September hó elsőbb napjaiban őfelsége Vik Ferdinánd törvényes királyunk előtt egy országos követség (melynek én is tagja valék) tisztelkedett Schönbrunnban, s többek között a nemzeti gyűlés által felterjesztett törvényjavaslatok megerősítését éppen meg nem tagadta, hanem azok iránt tehető észrevételeinek majdani közlését nyilvánította. Mint sokan tehát, úgy én is várva a királyi nyilatkozat teljesedését, erősen hittem, hogy a támadott zivatarok majd csak lecsillapodni, s a szövevényes kérdések 105 és jó móddal kiegyenlíteni fognak, s ily körülmények között az ország gyűlését elhagyni méltán a király és haza iránti egyetemes hűtlenségnek tartathatott volna. Mindazokat, miket addig elősoroltam (hogy azok ismétlésével unalmas ne legyek) a több következő történetekre is egytől egyig s általánosan azokhoz kiterjesztve értetni kívánom. Jelesen a Pestről Debrecenbe, s onnét később Pestre vissza és ismét Szegedre lett átköltözködésekre nézve is, s azokhoz még azt teszem, hogy: a) A nemzeti gyűlés 1848-ik évi december hó utolsó napján oly végzetet hozott s ahhoz magam is szívemből hajlék, hogy a fels(séges) uralkodó ház és az ország között szomorúan kitört zivatarok az 1848-iki törvények alapján meglehetendő kibékülésseli lecsillapításuk eszközlésére herceg Windischgrátz tábornagy és császári meghatalmazott biztos úrhoz a nemzeti gyűlés részéről követek küldessenek, s ezek követségük eredményéről tegyenek a nemzeti gyűlésnek jelentést, maga pedig a nemzeti gyűlés a Budapesthez közelgő háborúi vészek kikerülése, herceg Windischgrátzhez küldött követség tudósításának majdani meghallása s annak folytában tanácskozásai folytatása végett Pestről Debrecenbe tüstént vonuljon el. Már ezen végzésben is tehát több mint kénszerítö erkölcsi erő feküdt arra nézve, hogy a képviselők Pestről Debrecenbe tegyék által tartózkodásukat, de járult a dologhoz egy nem egészen megvethetett fenyegetődző körülmény is, a[z] t.i., hogy december hó említett utolsó napjának estvéjén oly (azonban szerencsére [csak] elhangzott s el nem fogadott) indítvány is tétetett, miszerint azokra, kik Pestről mingyárt másnap reggel jókor el nem indulandanak Debrecenbe, a halálos büntetés mondassák ki. Hála a gondviselésnek (mint említem) el nem fogadtatott ugyan azon gyászos indítvány, de ki fog csodálkozni, ha minden higgadt kebelben mozgást okozott annak elgondolása, hogy a többször említett szózat, habár egyszer elhangzott is, de ki tudja, nem újulhat-e meg, mert a históriák szerint 106 a heveskedő felszólalásokat gyakran nyomban követvén a heveskedő gyászos tettek, az önmegtartásróli nem felesleges gondoskodás is tehát a Pestről Debrecenbe költözködést több mint javasolta mindenkinek; nekem különösen még azért is, mivel akkoriban Itt a következő szavak kihúzva: „fegyverzörgetés és vérontás nélkül lecsillapodni fognak' Itt a következő szavak kihúzva: „forradalmi állapotokban"
