Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
2. Írások 163
kellessék magamat igazolni, voltakép megtudandom, előre fogadván, hogy ott és akkor igazoló iratomnak benyújtásában a felsőség parancsai eránti hódolatnak és a lehetőségig való sietésnek teljesen eleget tenni föfeladatomnak ismerendem. Aki egyébiránt szíves jóságában ajánlott állandóul maradok Miskolcon, február 24-én 1850. Tekintetes közigazgatási főszolgabíró úrnak alázatos szolgája Palóczy László m.pr. nemzeti volt képviselő 2.2.8. Palóczy védőirata a pesti haditörvényszék előtt 93 Pest, 1850. március 15. Palóczy „védőirata" tipikusnak mondható abból a szempontból, ahogy a Haynau-féle megtorlás idején minden lehetséges módot igyekezett megragadni önmaga igazolására. 90 1848—49-es működése bírái előtt bizonyára nyilvánvaló volt (a róla szóló adatgyűjtések is ezt erősítik), a vádlottnak tehát annyi lehetősége maradt, hogy megpróbálja szerepét marginálisnak beállítani, illetve a rá nehezedő kényszer parancsát hangoztatni. Nem véletlen például, hogy hosszasan ecsetelte 1848 előtti, vagyis az uralkodóház szempontjából nem kifogásolható tevékenységét. Arról azonban érthetően hallgatott, hogy országgyűlési követként, jegyzőként, Borsod vármegye közéletének jelentős figurájaként nem a közérdek egyszerű, elvtelen szolgája volt, sőt, korábbi megnyilatkozásai korántsem tanúskodnak pártsemleges magatartásról, hanem arról, hogy Palóczy magáévá tette a magyar liberalizmus célkitűzéseit, s elkötelezett híve volt a reformellenzéknek. Vagyis annak a politizáló nemességnek, mely 1848-ban a kormányrúdhoz került. Országgyűlési képviselőségében is azokat az elemeket igyekszik kiemelni, melyeket vagy jelentéktelennek lehetett beállítani, vagy a király által BAZmL. XIII. 29. Nyomtatásban megjelent: Ruszoly, 1992. 29-37. p. Az eredetiből közöljük, a korábbi kiadásban megjelent kisebb hibák korrigálásával. A hivatkozott csatolmányok az irat mellett nem találhatók. A témát korábban feldolgozta: Ruszoly, 1992. Ami pedig a tipikusságot illeti, Palóczy védőirata feltűnő szerkezeti és tartalmi hasonlóságokat mutat például Kazinczy Gábor képviselő szintén a pesti haditörvényszékhez beadott 1850. februári iratával. Kazinczy. 1884. A hasonlóságok bizonyára a volt képviselők helyzetével függtek össze, mint éppen Kazinczy életrajzírója is megállapítja, azért, mert Haynau szemében nem volt különbség a békepártiak és a ,,tigris"-eknek nevezett radikálisok között. Gál János: Kazinczy Gábor írói és politikai működése. Bp., 1918. 48. p.
