Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)

Bevezetés. (Palóczy László 1848-1849-ben)

tött. S miután Palóczy a református egyház „javára célzó szolgálatát egész életére kiterjesztve önként felajánlá, [...] kitűzött nagyszerű hivatása helyére elbocsáttatott".

40 3. Pesten 3.1. A népképviseleti országgyűlés korelnöke Mielőtt Palóczy országgyűlési szerepét elemeznénk, szükséges röviden néhány általános észrevételt előrebocsátani. Felvethető a kérdés (korábban is folytak már erről elméleti viták), hogy 1848-49-ben mekkora volt a szerepe a törvényhozásnak, egyáltalán a „civil" politizálásnak, hiszen 1848 ősze, az önvédelmi háború kitörése után egyértelműen a katonai események függvénye lett a magyar ügy további alakulása. Az áprilisi törvényekben gyökerező népképviseleti országgyűlésnek pedig az 1848-ban soha nem látott lehetőséget kapott polgárosodás további menetrendjének meghatározását, irányainak kijelölését szabták feladatul. Vagyis azt, hogy kialakítsa Magyarországon a gazdasági élet működésének, a megváltozott politikai intézményrendszernek (központi állami, önkormányzati stb. szervek), az iskoláztatatásnak, az állampolgári jogok (vallás- és lelkiismereti szabadság stb.) gyakorlásának és még számos egyéb kérdésnek a jogi kereteit, és ellenőrizze a végrehajtó hatalom (a felelős magyar kormány) tevékenységét. Összességében úgy véljük, az első népképviseleti országgyűlés megfelelt ennek az elvárásnak, még akkor is, ha az országgyűlésnek július elején történt megnyitásától alig több, mint két hónapig volt csupán lehetősége a kormány munkájának ellenőrzésére, s ugyanígy nem maradt erre ideje 1849-ben, a Függetlenségi Nyilatkozat után létrejött Szemere-kormánnyal kapcsolatban sem. Egészen Világosig biztosította továbbá az önvédelmi, majd felszabadító háború törvényes „hátterét", az igényt arra, hogy - egyes követelésekkel szemben - radikális fordulat (vagyis forradalmi diktatúra létesítése) nélkül kormányozzák az országot, s a törvényalkotás megőrizte folytonosságát. (Még ha az elfogadott törvények szegényesnek is tűntek az utolsó rendi országgyűlés teljesítménye mögött.) Üléseinek jegyzőkönyvei nemcsak azt mutatják, hogy a volt reformellenzék tovább tudott menni az 1848 áprilisában kijelölt úton, hanem azt is, hogy az országgyűlés - az önvédelmi háború körülményei ellenére is - képes volt ellátni vállalt feladatát: a „nemzet" megbízásából előremutató, polgári törvényeken vitatkozni és azok megvalósítását előkészíteni, még ha olykor heves, pártszerü csatározásoktól sem mentesen.

41 40 SRKL. R.A. I. 1/2. (1848) 126. sz. (Az iskolakormányzói megbízatásáról egyes adatok szerint csak 1849 májusában mondott le. Kovács, 1885. 99. p.) Palóczy ezt követően megvált számos megyei tisztségétől (ekkor elsősorban peres ügyek kirendelt bírói hivatalaitól), helyébe újakat választottak. BAZmL. rV.B. 601/b. 2. köt. (1848) 2978., 2880., 2921. stb. sz. 41 Megjegyzés: A népképviseleti országgyűlés helyének 1848-49 történetében való pontos kijelölésére is érvényesnek véljük Urbán Aladár megállapítását: mindezzel várnunk kell, amíg megszületik annak „modern monografikus feldolgozása", nyilvánvaló utalással Beér János és Csizmadia Andor