Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
2. Írások 163
lelketölő gyanúsítások alól, mintha t.i. engedelem nélkül távozott volna el s már elmenetelekor a végképp kimaradás lett volna szándékában, mentnek és bűntelennek ismertessék; ily célból a következőket terjeszti elő: 1. A képviselőház múlt évi dec. utolsó napján hozott határozatának hódolva, s családját, testileg is szenvedő nejét és apró gyermekeit majdnem búcsúszó nélkül elhagyva, Pestről egyenesen Debrecenbe utazott, s itt meg is jelenve néhány napokig mulatott. 2. Itt Debrecenben azokról, kiket a természet kötött szívéhez, semmi hírt nem kaphatván, magában elhatározta, hogy Borsodba utazva, élemedett anyját küldje Pestre azért, hogy kedveseit a borsodi hegyek közé menekülésre bírja és segítse; evégre magát a korelnök előtt jelentvén, attól hat napi engedelmet, a rendőrségtől pedig szinte annyi napokra terjedő útlevelet nyert, f.évi január 17-ik napján. 3. Igaz, hogy a hat nap még Januarius 23ikára levén lefolyandó, öreganyja pedig az akkori zordon időkben Pestre fel nem utazhatván, ő Januarius 22ikén Debrecenbe visszaindult, de Miskolcon megértvén azt, hogy a debreceni út el van az ellenséges erőtől zárva, más választása nem maradt, mint a borsodi hegyek közt levő sátai lakába visszafordulni, s az út megnyílását ott megvárni. Azonban 4. F.e. Januarius 30ikán oly (eredetileg be is mutatott) levelet kapván Pestről, melyből nejének veszedelmesen kétes állapotáról értesült, magában eltökéllette, hogy ha csak egy pár órára is, látogatását megkísértse, s ily célból a járásbeli főbírótól útilevelet váltva, Pest megyébe érkeztével pedig szabad útilevéllel ellátva volt. Ónody Zsigmond barátjától önkérése folytában Pestre vitetvén, oda febr. 8-án meg is érkezett; s ott nejét már ugyan veszedelmen kívül, de mind csak az ágyat súlyosan nyomva találván, alig mulatott egy rövid órát, midőn a királyi biztos előtti megjelenésre köteleztetvén; a pillanattól erkölcsi fogoly volt. 5. A kir. biztos által középponti bizottmányi elnök Trattner ezredeshez utasíttatván, s ott az említett ezredes által hozzá intézett ama három kérdésekre, hogy t.i. volt-e kormánybiztos? vett-e részt az ausztriai hadjáratban? s miért ment le Debrecenbe? adott rövid és könnyű feleletek után „szabadon" elbocsáttatott ugyan, mindazáltal természetesen szemmel tartatván, Pestről távozni nem mert anélkül, hogy családját a legveszélyesebb felelőségnek hagyja hátra, majd: 6. Neje, mihelyt az út fáradalmait bírhatá (maga Pesten maradván) Debrecenből hírt hozni idejött, s innét megvivén hozzá a ház határozatát (melyről - istenére esküszik - addig egy szót sem hallott) ő maga f.hó 4-ike estvéjén Debrecen felé indult, hogy a rágalmat és a híven megőrzött becsülete ellen támadott gyanúsításokat szétoszlassa, s íme itt van, és küldőinek nagy része is (mint előmutatott bizonyítványaik tanúsítják) elmaradását neki vétkül nem tulajdonítván, őt képviselőjüknek továbbá is megtartani kívánják. 7. Bátran hivatkozik a képviselői testület bizonyságtételére, nem kételkedve, hogy kik polgári pályáján ismerték, képesnek nem tarthatják arra, hogy hazájának és nemzetének hálátlan fia lehessen, s úgy hiszi, hogy egyedüli bűne csakis az, hogy nem bírt elég rezignációval, kedvesei sorsát Isten oltalmába ajánlva, bölcs gondviselésére bízni: mindezeknél fogva