Fazekas Csaba: Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)
Bevezetés. (Palóczy László 1848-1849-ben)
biek is letesznek terveikről. 25 (A diákok fegyveres részvételére vonatkozó miskolci tilalom azonban nem volt jellemző. Más helyeken különösebb észrevétel nélkül besorozták a diákokat a nemzetőrségbe, sőt sok helyen - mint például Temesváron, Kassán stb. - külön diákcsapatokat is alakítottak. 26 ) A diákság forradalmi hevületét azonban nem lehetett lecsillapítani. Március 28án újabb petíciót szerkesztettek, ezúttal 9 pontba foglalva a diákság oktatási reformterveit és igényeit. (Ld. 2.2.2. sz. dokumentum.) A követelések egy része gyakorlati jellegű intézkedést kívánt, mások azonban már általában az oktatás tartalmi kérdéseit, sőt az állam-egyház viszonyt érintették, például abban a kérdésben, hogy a hallgatók igényelték templomlátogatási kötelezettség alóli felmentésüket stb. 27 A követeléseket falragaszok útján is terjeszteni kezdték, így nem meglepő, ha az éppen akkor ülésező egyháztanács értekezlete is középpontjába került. Itt Palóczy álláspontja vált meghatározóvá, aki - hasonlóan a katonai alakulat iránti kérelemhez józanságot, higgadt mérlegelést és határozottságot tanúsított. A tanácsülés elismerte a diákság jogát kéréseinek megfogalmazására, kifogásolta viszont a petíció követelőző hangnemét, lényegében ultimátum jellegét. Fontos még, hogy nyoma sincs az egyházi vezetés vagy az oktatói kar részéről megnyilvánuló merev elzárkózásnak az iskolai reformok ügyében, hangsúlyozták viszont, hogy kapkodásra semmi ok, mindezt csak az újonnan kinevezendő oktatási miniszter rendelkezései, az átalakuló alkotmány, illetve általában a rend és törvényesség alapján lehet majd eszközölni, s nem a diákság harcának eredményeképpen, hanem a vezetés által életbe léptetett reformok következtében, „kicsinyben téve azt, amit az ország nagyban csinál". Az ülésben örömmel vették tudomásul a „majdnem ezer évekig fennállott alkotmány temetség"Sófrány, 1941. 23. p. Urbcín, 1973. 29-30., 42-43. p.; Hajdú. 1933. 103. p.; Ellend József: Az 1848-49. évi szabadságharc és a sárospataki főiskola. In: Protestáns Szemle, 1912. 145-146. p. stb. A fiatal értelmiségiek egyébként is a nemzetőrség döntő többségét, egyben egyik legelszántabb rétegét is alkották 1848 tavaszán. Urbán, 1973. 266-267. p. stb. A miskolci „feltanodai" ifjúság kérelme egyébként meglepő hasonlatosságokat mutat más oktatási intézmény szintén március végén - április elején készített petícióihoz, ami arra utal, hogy az átalakulás iránti igény hasonló reakciókat váltott ki a nyilván hasonló problémákkal küzdő hallgatóságból az ország minden részében, az iskolafenntartó felekezettől függetlenül. A debreceni diákok petícióját közölte: Bajkó Mátyás: A nemzeti műveltség jelentkezésének és kibontakozásának kora (1804-1848). In: Barcza József (szerk.): A Debreceeni Református Kollégium története. Bp.. 1981. 151-191.; 184. p. A miskolcival szinte szó szerint megegyező követeléseket tartalmazott a pesti egyetemisták, a győri, nagyváradi stb. főtanodai ifjúság, a kassai, pozsonyi jogakadémia és még számos más intézmény diákjainak kérelme (elsősorban „a naponkénti kényszerített templombajárás" eltörlése, az oktatás rendjének és az oktatói karnak az átszervezése stb. tárgyában), sot az evangélikus főiskolások folyamodását Sopronban az oktatók - Palóczyékhoz hasonlóan - az udvariatlan, követelőző stílus miatt utasították el. (Utóbbi helyen például Hunfalvy Pál - később szintén országgyűlési képviselő - is ennek a határozott véleményének adott hangot.) Ld. minderről: Felkai, 1979. 49-51. p.; Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848. 18. sz. (április 30.) 546-551. p. stb. Megjegyzés: Szendrei János többször idézett várostörténeti monográfiája rövid hivatkozásában összekeverte a miskolci diákok két kérelmét, azt állítva, hogy a március 28-i (oktatás-átszervezéssel kapcsolatos) folyamodásban kérvényezték a külön katonai alakulat megalakításának engedélyezését is. Mint láttuk, erre külön kérelemben, korábban került sor. Ld. Szendrei, 1911. 419. p.
