Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

határt nagyon gondosan kerülte és csendesen ott maradt Görgei seregénél, a hová nem is tartozott, míg Szerdahelyi és Fiedler az osztrákok kezeibe kerültek. Görgei megbízott, hogy Kossuthot beszéljem rá, hogy Moteschiczkyt kormánybiztosi állásáról mozditsa el és vegye el tőle a hadi pénztárt, mert az ilyen állásra egészen méltatlan. Amig én az előteremben várakoztam, míg Görgei Kossuthoz szóló jelentését bevégzi, hozzám lépett Luzsénsky kormánybiztos és szinte megkért, hogy vigyem el levelét Kossuthhoz. Épen Moteschiczkyról készültünk beszélni, midó'n Danielis főhadbiztos lépett hozzánk.

4 Ez volt a legalkalmasabb egyéniség arra, hogy a tétlen Moteschiczky helyét betöltse. Közöltem vele Görgei megbízatását Kossuthhoz és azon nézetemet, hogy ő pótolhatná Moteschiczkyt. 0 azonban nem igen volt arra hajlandó. Eközben Görgei befejezte levelét. Midőn azt nekem átadta, mégegyszer megkért, hogy mondjam meg Kossuthnak, hogy nem ó' az oka, ha Schlicket el nem vágják és meg nem semmisitik. Mégis engedelmeskedik a kormánynak, noha ellenszegüléssel. Elbúcsúztam és este 7 órakor elutaztam Eperjesről. Február 8-ika volt. Görgeitól kaptam útlevelet, melylyel gyorsan áthatoltam előőrseinken. Akadálytalanul átmentem az irányunkban oly ellenséges indulatú Sárosmegyén és másnap korán reggel elértem a falut, melyben Szemere József ítélkezett mindazon birok felett, kik Schlick felszólítására Kassára mentek. Az egész vidéket a mi csapataink szállották meg. 9 órakor mentem Szemeréhez és valóban ott is találtam a bírókat. 8-an voltak, Megkérdeztem az első hozzám legközelebb állót: „Miféle nemzetbeli vagy?" „Szláv vagyok" feleié. „Milyen országban vagy te?" „Magyarország-ban" „És te oly hálátlan vagy" folytatám, „honfitársaid iránt? Megkötözve vittétek őket Kassára Schlickhez fogságba. Ne higyjétek, hogy Schlick a ti jóakarótok. Ezekután Ujhelybe utaztam. Alig hogy megtudták megérkeztemet, máris elhalmoztak látogatásokkal. Mindegyik akart valamit tudni Guyonról és nyert csatájáról, Görgeiról és zseniális visszavonulásáról. Szokásom volt, ha utazásaimon a falvak biráinál kellett tartózkodnom, ahol lovakat is kellett rendesen válta4 Danielisz János (1800-1861). Mezőgazdászként került a feldunai hadtesthez, s 1848 novemberétől valóban főhadbiztos volt. A világosi fegyverletétel után emigrált, 1855-ben kegyelmet kapott. A vele kapcsolatban is említett neveket a magyar törzstisztek között nem említik. Vö.: Bona G. 1983. 131.