Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

Kossuthoz és közölte velem, hogy a németországi kiküldetésből semmi sem lett. Ezen missziónak sajátságos, de szomorú kimenetele volt, miért is itt néhány szóval meg akarok róla emlékezni. A debreczeni kormány intézkedése folytán porosz területen 30.000 forintért puskákat kellett vásárolni. Thunis százados a bécsi német légióból eló're utazott Boroszlóba, hogy ott a legjobb alkalmat e czélra kitudakolja és titkon ujonczokat is toborozzon. Szerdahelyi és Fiedler honvédtiszteknek kellett ó't követni. Szerdahelyi Pesten végrendeletet szerzett magának, mely szerint ama 30.000 forintot örökölte. Minthogy zongoraművész bizonyítványokkal beigazolni tudott, igy ez a körülmény is nagyon kapóra jött neki, ő tehát azt adta eló', hogy Poroszhonban, ahol békésebbek az állapotok, hangversenyeket akar adni. Fiedler, mint imprezárió kisérte ó't. Moteschiczky kormánybiztos a debreczeni kormánytól meg volt bizva, hogy az egészet vezesse. Ez küldte Fiedlert Szerdahelyivel, mert egyedül arra az egész összeget nem akarta rábizni. Moteschitzky maga a határon készült az eredményt bevárni. A szerepek egészen jól voltak elosztva. De mieló'tt elváltak volna egymástól, már eló're versengtek az urak az oroszlán boréért. Mindegyik parancsnoka akart lenni a hadtestnek, mely még a levegőiben lebegett; mindegyiknek jobbnál jobb eszméi voltak az uj egyenruhát illetőleg; mindegyik a bevonulásnál elül akart lovagolni. Mindebből persze nem lett semmi! Eló're lehetett látni, hogy oly ügynek, melylyel annyi bolondot biztak meg és a mely ügy már a mindennapos szóbeszéd tárgya lett, eredménye nem lehetett és igy is történt. Thunis utazott el eló'ször és szerencsésen el is érte Boroszlót. O ért még legtöbbet valamennyi közül. Miután itt sokáig hiába várt és társairól, kiknek ó't azonnal követniök kellett, semmit sem hallott, sem nem látta őket, tiszta dolog volt eló'tte mihamar, hogy azok szerencsétlenül jártak és igy további várakozása haszontalan. Miért is Parisba utazott és ott alkalmat talált arra, hogy Olaszországon és Törökországon keresztül ismét hozzánk jusson. Áprilisban ismét megérkezett a kormányhoz Debreczenbe, hol már mindenki halottnak hitte. A művész Szerdahelyi és titkára Fiedler, vigyázatlan maguktartása miatt, még mieló'tt a határra értek, már régen be voltak jelentve az osztrák határőrségnél. Amint oda érkeztek, az osztrákok minden további nélkül egyszerűen elfogták ókét, a 30.000 forintot zár alá helyezték és mindegyiket 2 évi várfogságra Ítélték Olmütczre. Ez vala a dicsó'séges némethoni kiküldetésnek a vége. Moteschitzky tekintetes úr azonban félelemből a