Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A tűzérhadnagy; lelkipásztor: Sáfrány Mihály (1828-1903)

EGY TÜZÉRTISZT NAPLÓJEGYZETEI PÁKOZDTÓL A VILÁGOSI FEGYVERLETÉTELEN ÁT MISKOLCI HAZATÉRÉSÉIG (1848. AUGUSZTUS 10. - 1849. SZEPTEMBER 3.) Apámnak a Stancsics „Munkások Újságja" járt; de az kevés volt; néha Putnokra mentem át újságot hallani és olvasni. Midőn azután jött a híre, hogy még vagy 2.000 önkéntes kell, újra éledt reményem, hogy honvéd lehetek. Később pedig, midőn Kossuth már „leborult a nemezt színe előtt" s el lett határozva 200 ezer honvédnek s abból 40 ezernek rögtöni szedése, s hallatszott, hogy abban is, aki önkéntesen áll be, csak két évet szolgál, elhatároztuk magunkat Putnokon Szepessy Gusztival, hogy Pestre megyünk beállani. E napokban Ragályi Károly főszolgabíróval találkoztam a paplakon; ő beszélni akart, biztatott azzal, hogy lesz abban mód, kikerülni a besoroztatást, ajánlotta is segítségét. De engemet meg nem ingatott. Mentünk tehát Pestre; de hogy? Nem volt még több vasút az országban, csak Pesttől Vácig és Szolnokig, Pozsonytól a Morváig is lóvonatú Nagyszombatig. Tehát szekerén kellett menni. S hogy a nagy szekérbérből minél kevesebb essék egyre, igyekeztünk társakat szerezni. A kocsison kívül még öt ember elfér egy szekerén, tehát összeszedelköztünk öten. Én és Szepessy Guszti mentünk honvédnek. Az öreg Szepessy, a Guszti apja, hogy fiát elkísérje a válságos útjára s ismeretsége s összeköttetései révén lehetőleg előnyös helyzetre s előmenetelre szerezzen neki kilátást, s hogy ezt annál biztosabb sikerrel tehesse, elhozta magával Habéli nyugdíjas főhadnagyot Putnokról, aki őket be is mutatta Nádossynál, a honvédség főfelügyelőjénél; — az ötödik lett Dienes Gyuri diáktársam Velezdről, akit mint engem is, ellenállhatatlanul vonzott már magában a Dunának, Pestnek, Budának, az országgyűlésnek, az épülő lánchidnak stb. meglátása. Igy kerítettünk azután szekeret. Apám az adott körülmények között megnyugodott a dologban, de anyám szegény, nem vigasztalódott. Próbáltam ugyan biz-