Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)
A naplóíró jogász, nemzetőr: Szűcs Sámuel (1819-1889)
kívánni való, már alig maradt. Azomban, a' legelső' alkalommal, el követtetett minden út és mód, a' megadottak' visszavételére, a' rácz, és horvát nemzet, bujtattatott-fel, a' magyarok ellen, azt hittük, eleinte, hogy őket az irigység, vezérli, minek ez eló'tt is, számos tanúságait adták. Minthogy tisztában nem állott az ügy, a' forradalom' érvényébe sokan bé sodortattak, ollyak is, kik tán kölönben óvakodtak volna. De, midó'n a' fejedelem által szentesített törvényeket, a' külön nemzetiségek akarák megsemmisíteni, midó'n fejedelmi szó által hívatott-fel, a' magyar, a' hon elleneivel harczra, midőn, a' Nádor, az uralkodó öccse állott kezdetben a' forradalom' élén, nem lehetett máskép történni az eseményeknek, mint, a' hogy történtek. Illy örvénybe sodortatván a' nemzet, nem vala többé visszalépés. A harcznak csak két ellenkező eredményeire lehetett gondolni; győzni, vagy legyőzetni. A' forradalom' nagyszerű drámája a' szerencse' különböző változatai közt folyt-le, míg végre csakugyan hódolni kellett, az északi colossus' hatalmas befolyásának. A forradalom' részletei, főbb vonásokban mind időnkénti jegyzetekkel, mind, az 1848. és rövid átnézetében érintve vannak általam, itt tehát még némely ujabb jegyzeteket adok-elő. A forradalomnak, mint a' fentebbiekből is kitetszik, legfőbb táplálója volt, a' megadott törvények' visszavétele. Megtámadván látni azt, mit hosszas küzdelmek után nyertünk, eggyike a' legingerlőbb körülményeknek. A magyar mindig büszke volt, más nemzetek iránt kevés bizalommal viseltetett, nem természetes volt e' tehát, hogy midó'n kivívott jogai ellen azokat fellépni látta, 's a' háború kannibáli kegyetlenséggel folytattatott ellene, élet, 's halál harcz állott előttünk. A szabadság' szent eszméje talizmánul szolgált, a' különben is tüzes keleti fajnak, 's azon nemzedék, melly harmincz évi béke' párnáján elpusztultnak látszott, megmutatá azt, hogy méltó unokája dicső őseinek. Az egész magyar sereg, átalában megérdemli a' babért; de voltak ebben, a' hősöknek valódi ideálai, a' huszárnak, és kilenczedig honvédzászlóalj' fiaink, az úgy nevezett veres sapkásoknak csak látása is, remegést terjesztett, az ellenben. A gverillák is sok czélszerű szolgálatokat tettek, ezeket Szemere Bertalan állítá-fel. Egressi Gábor, a' ma-gyar színészek' legjelesebbje köztük tisztséget viselt, az eló'tt pedig kormánybiztos volt. A gverillák fehér szűrt hordtak Szemere maga is, abba öltözött, mindőn Miskolczon, hozzájok beszédet tartott. Sok dicsőséget arattak, a' lengyel csapatok is, közűlők eggy Miskolczon alakúit tavaszkor, és nagy élénkséget adott városunknak. 8 a
