Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró jogász, nemzetőr: Szűcs Sámuel (1819-1889)

kívánni való, már alig maradt. Azomban, a' legelső' alkalommal, el követtetett minden út és mód, a' megadottak' visszavételére, a' rácz, és horvát nemzet, bujtattatott-fel, a' magyarok ellen, azt hittük, eleinte, hogy őket az irigység, vezérli, minek ez eló'tt is, számos tanúságait adták. Minthogy tisztában nem állott az ügy, a' forradalom' érvényébe sokan bé sodortattak, ollyak is, kik tán kölönben óvakodtak volna. De, midó'n a' fejedelem által szentesí­tett törvényeket, a' külön nemzetiségek akarák megsemmisíteni, midó'n fejedelmi szó által hívatott-fel, a' magyar, a' hon elleneivel harczra, midőn, a' Nádor, az uralkodó öccse állott kezdetben a' forradalom' élén, nem lehetett máskép történni az eseményeknek, mint, a' hogy történtek. Illy örvénybe sodortatván a' nemzet, nem vala többé visszalépés. A harcznak csak két ellenkező eredménye­ire lehetett gondolni; győzni, vagy legyőzetni. A' forradalom' nagy­szerű drámája a' szerencse' különböző változatai közt folyt-le, míg végre csakugyan hódolni kellett, az északi colossus' hatalmas be­folyásának. A forradalom' részletei, főbb vonásokban mind időn­kénti jegyzetekkel, mind, az 1848. és rövid átnézetében érintve vannak általam, itt tehát még némely ujabb jegyzeteket adok-elő. A forradalomnak, mint a' fentebbiekből is kitetszik, legfőbb táp­lálója volt, a' megadott törvények' visszavétele. Megtámadván lát­ni azt, mit hosszas küzdelmek után nyertünk, eggyike a' leginger­lőbb körülményeknek. A magyar mindig büszke volt, más nem­zetek iránt kevés bizalommal viseltetett, nem természetes volt e' tehát, hogy midó'n kivívott jogai ellen azokat fellépni látta, 's a' háború kannibáli kegyetlenséggel folytattatott ellene, élet, 's halál harcz állott előttünk. A szabadság' szent eszméje talizmánul szol­gált, a' különben is tüzes keleti fajnak, 's azon nemzedék, melly harmincz évi béke' párnáján elpusztultnak látszott, megmutatá azt, hogy méltó unokája dicső őseinek. Az egész magyar sereg, átalában megérdemli a' babért; de voltak ebben, a' hősöknek való­di ideálai, a' huszárnak, és kilenczedig honvédzászlóalj' fiaink, az úgy nevezett veres sapkásoknak csak látása is, remegést terjesz­tett, az ellenben. A gverillák is sok czélszerű szolgálatokat tettek, ezeket Szemere Bertalan állítá-fel. Egressi Gábor, a' ma-gyar szí­nészek' legjelesebbje köztük tisztséget viselt, az eló'tt pedig kor­mánybiztos volt. A gverillák fehér szűrt hordtak Szemere maga is, abba öltözött, mindőn Miskolczon, hozzájok beszédet tartott. Sok dicsőséget arattak, a' lengyel csapatok is, közűlők eggy Mis­kolczon alakúit tavaszkor, és nagy élénkséget adott városunknak. 8 a

Next

/
Oldalképek
Tartalom