Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró jogász, nemzetőr: Szűcs Sámuel (1819-1889)

Buda, a' magyarok által bevétetett. Es igy, az ország' testvér két fővárosa magyarok' kezébe jutott, négy és fél hói járom után. Oh!, de milly, múlékonyak, az életnek ollykori örömsúgarai; mint ezek' hire városunkat új életre kóTté, másnap, t:i: 23-n olly lehangúltság, 's néma fájdalom fogott-el, mindenkit, minőt még soha, nem láttam, a' ministerium hirűladá, az orosz interventiót. Keresztes hadra, országos böjtre, imádkozásra híván-fel a' népet, illy szokatlan intézkedésekkel, réműlést árasztott-el, azt kellett hinnünk, hogy valóban a' kétségbeesés' harcza áll előttünk, mellyet a' világ' durva óriásával keilend megharczolnunk, 's már, az olly biztosnak mondott francz, és angol segedelmek, sem nyújthattak vérmes reményt, olly távolság miatt, és olly sereg ellenében, mellyre Austria, mint szövetségesére biztosan számithatott. Junius 29-én Miskólczot, az orosz' temérdek tábora megszállotta. Paskievics' vezérsége alatt, véle volt, a' Czár' fia, Constantin is. Szörnyű pusztítást szenvedett Miskolcz, és vidéke, mellynek dús áldásai akkor pusztítattak-szét, midőn már, csaknem kezeinkben voltak, hogy, a' csapás' száma nevekedjék, a' cholera is, a' legnagyobb fokra szállott az orosz sereg között, ezerek estek áldozatul, a' halál' öldöklő angyala nem kímélé, a' lakosokat sem, kik közül, már az orosz sereg' bejövetele előtt is, számosan múltak-el. Városunk, eggy irtóztató kórtanya, és eggy nagyszerű temetővé lőn, hol a' halál, a' legrémítőbb alakban dühöngött. Nevelte a' félelmet, a' rendetlenség is, és a' tisztviselők' eltávozása is, mert a' magyar kormány azt ő tőlök meg kiváná. Julius 10-ke körűi, az orosz sereg' nagy része elhagyá Miskólczot, 20-dikán, pedig, a' betegek, és eggy kevés őrizet' kivételével mind kivonult. 22-n 23-n a' magyar hadsereg' bejövetele némi vigaszt adott, nehéz napjaink után, bár ez, már ekkor, végperczeihez nem messze volt. Ugyancsak 23-n az aranyosi csárdánál összvecsapás történt, 24-n, a' bukkancz, vagy is inkább Görömböly' vidéke lőn csatahellyé, honnét, a' mieink visszavonultak, ez azon nevezetes nap, mellyen utoljára láttuk, a' magyar sereget. Julius 25-n Miskolcz zsólczai csata, mellyben, a' mieink ügyes ágyúzása, az oroszokat feltartóztatá, 's bennük jelentékeny kárt okozott. Jul. 28-n pedig Gesztelynél, az oroszok igen megverettettek, 's a' megfutamodott sereg, gyáva lárma, 's ordítozás közt vonult, városunkon által. Illy körülmények között, azon remény táplált még bennünket, hogy a' magyarok' vitézsége, és az orosz seregnek a'