Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró jogász, nemzetőr: Szűcs Sámuel (1819-1889)

Jan. 3. estvére Szakályban. Jan. 4-én reggeli 9. óra tájban, — megindíttattunk, körűlbelól délutáni 2 óra tájban, elértünk, a' Kassai partra, Perczel Sándor, már akkor megtámadta Schlicket, az ágyúzást eggy órával előbb hallánk, Mi, borsodi veres szalagosak, az elócsatázók közt indultunk az ellenségre, nagy lelkesedéssel, és bátor elszánással. Ám de, a' mi jó akaratunk, nem koszorúztatott sikerrel, Schlicknek eró's tüzérsége kereszttűzbe vette táborunkat, 's a' hunyadi huszárok' eggy része, 's hevesi lovas nemeztőrök megfutamodtak, 's ezen újoncz tábort zavarba hozták, és a' sűrű tüzelés miatt, a' már külömben is, megbomlott sereg, csúfosan elszaladt, 's retiralásra számítás nem történvén, senki által összve nem szedetett. Eletem' 's épségem' megmaradását egyedül Istennek köszönöm, ugyan is, az elócsatázók közt valék, a' borsodi veres szalagosak' első' századának negyedik osztályáben, 's reánk, a' császáriak mindjárt tüzet adtak puskákból, a' golyók felettünk röppentek el, a' mieink is lőttek az ellenre; megfutamodot honvédeinkre pedig kiabáltunk, hogy ne retiráljanak. Nem sokára, irányomba is ment el, ágyú golyó, jobbról pedig röppentyű szökött-fel, a' légbe, ezután pedig ugyancsak sűrűn jártak, az ágyú golyók jobb, és bal felől. Kevés idő múlva mindenütt futókat láttam, mert az álgyúzás folytonosan tartott, borzasztó jelenet volt, a' néki vadult, és már minden gazda nélküli lovak' rohanása. — Ezután is több ízben sivítottak el ágyú golyók mellettem, mind két oldalról. Láttam számos gyávákat, kik csákójukat, bornyújokat, sőt még fegyveröket is, elhajítják, nem gondolva meg, hogy minden eldobott fegyver ellenünk lészen használandó. Megdöbbentett, s' a' látott jelenet' gyalázatossága és még inkább szilárdítá elhatározásomat, csak fegyveremmel halni meg. Különösen, eggy nagy árok felé voltak, irányozva, a' sűrű ágyúlövések, mellyen keresztülmentében, a' futó nép, szintén összvetorlódott, ezen árkon, a' mi ágyúink, menet is alig hatoltak-ált. Midőn az álgyú dörgések eggy időre szűntek, 's magamat mentve hívéin, ismét álgyú lövés történik, 's hozzám öt hat lépésre jajgatott eggy honvéd, kinek lábát töré el, az álgyú golyó, azután ismét lövés következett, eggy közeli árok' bokrait, és élő fáit iszonyú erővel tördelte, az álgyú lövés. - Az országútra érve, menekűló' honvéd tisztekkel, 's köz honvédekkel találkoztam, 's eggy két ismeretlen veres szalagosokkal. - később pedig, Barczikay István, Liszi Ernó', Rofcovics ismerőseimmel, ezen veres szalagos társaimmel eggyütt Szinára mentem, hálásra, Weber nervi