Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró jogász, nemzetőr: Szűcs Sámuel (1819-1889)

megyének azon határozata, miként, a' nemzetőröket nem több időre állítja ki; minek oka pedig az, hogy, midőn, már, a' hosszabb táborozásra felhívást olvastuk, akkor tíz hétre fel voltak szóllítva, a' nemzetőrök. Ujabb parancs, a' borsodiaknak. Pestre menetelést hagyja-meg. A' megyei tisztviselők közül, többen ajánlkoztak, táborba menetelre, azért is 16-án helyettesítések történtek, jelesen másod alispán Gencsy László, helyébe Okolicsányi Ferencz, miskolczi fő Szolgabíró Sebe Jósef, helyébe Fáy Antal, Szendrei járásbeli fő Szolgabíró Szathmáry Király György' helyébe Fekete András Miskolczi járásbíró, Alszolgabíró Kolosy Imre, és Szepesi Kálmán helyébe, Ragályi István, és Pap Jósef. Első Aljegyző Apostol Jósef helyébe Szűcs János, másod aljegyző Török Sándor helyébe Rácsok István. Harmadik aljegyző Somogyi László helyébe én; negyedik aljegyző Fekete Jósef helyébe Miklós öcsém. Főispánunk, Báró Vay Lajos is felajánlá magát, a' táborozásra. Aug. 30. Szenteltetett fel, a' nemzetőrség' zászlaja, a' ló oskolához közel, Bódogh János csáthi református lelkész, mint eggyik tábori pap, jelesen szónokolt, az ünnepély' folyama, megzavartatot az által, hogy a' kocsik, elég helytelenül, a' népség feletti parton állván-meg, midőn ezek' egyikében a' ló megszaladt futásnak indult a nép. A' haza' körülményei napról napra aggasztóbban, a' rácz-szerb lázadás folyvást dühöng. Aug. 19-én, a' magyarok Szent Tamást kisérlették-meg, bevenni, de nem sikerűit. Aug. 29-e és 30-a közti éjjel, a' lázadók Temesvár városát, és Járek falut felégették. September 9-én indult meg, Miskolczról, a' táborba menendő borsodi nemzetőrségnek itt, összpontosult fele, mintegy hatszáz fő; a' Mezőkövesden lévő másik hatszáz főnyi csapattal egyesülendő. A' miskólcziakkal mentek, Lajos öcsém, és sok jó ismerőseim. - Isten légyen velők minden lépéseikben, és vezérelje őket haza, dicsőségesen, ép testei, és egésséggel. Sept. 14. jött haza, Bertalan öcsém, Grafenbergből, a' vízgyógy által már három évi gyengélkedései után megerősödve. Sept. 16. hólt meg, Pócs András császári királyi kapitány' özvegye, Veresmarty Juliánná asszony.