Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, a fővezér: Görgey Artúr (1818-1916)

erélyesebben kardot rántson Magyarország államéletének védelmére, mennél tétlenebbül nézte volt eleddig, egyes fiainak bárgyú elbizakodása hogyan ingerelte fel a hazai szlávok és oláhok nagy részét egész a nyilt lázadásig és ezáltal hogyan mozdították elő esztelenül éppen azoknak szándékait, kiknek nem volt forróbb óhajtásuk a magyar állam bukásánál! Mindenezek felől ugyan már Pozsonyban tisztában voltam magammal. Mindazonáltal már Váczon kénytelen voltam megvallani magamnak: hogy a nemzet vajmi keveset gondol becsületével, nekem pedig nem áll hatalmamban azt kötelessége teljesítésére kényszeríteni; hogy az ellenség hadi ereje nagyon sokkal fölülmúlja a mienket; hogy e szerint küzdelmünk - jóllehet háromszorta is kötelességünk — minden valószínűség szerint hiábavaló fog maradni. Hozzájárult mindehhez Kossuth méltatlan nyilvános eljárása következtében, a komoly aggodalom, hogy utóbb oly dolgokat is talál elkövetni, melyek - ámbár csak per anachronismum - a bécsi kormány erőszakos államcsínyjeit a világ szemében utóbb igazolni fognák. Mi volt hát az, mi a nemzet fásult közönye láttára - szemben az ellenség óriási túlerejével - és a Kossuth politikája tisztaságába vetett bizodalom megrendülése után is visszatartott, nehogy fegyveres társaim iránti legközelebbi kötelességemül ösmerjem: minden további fegyveres ellentállásunknak gyorsan véget vetni? Mívelte ez bennem a meggyőződést, hogy ha Magyarország reformált alkotmányának megbuktatása mindjárt az első rohamra sikerülni talál: akkor sok millióra menő hazámfia rögtön visszasülyed a régi jobbágyság jármába - néhány ezer előjogosultnak a kedvéért. S ezért mindazok, kik azzal a szilárd bizalommal felém tekintettek, hogy nem hagyom veszni őket hiábavaló erőfeszítések reménytelenségében, jól tették, hogy bennem bíztak, mert nincs egy erőfeszítés sem hiábavaló ott, hol milliók legelsőrendű személyes emberi jogainak megmentése forog koczkán: és minden új nap, melyet a Feldunai hadtest vezetésem alatt túlélt, nyereség volt ezen emberi jogok biztosítására nézve, nyereség azonfelül ama cselszövőknek (kár, hogy nem közvetlen személyes) megfenyítése tekintetében, a kik - hogy csak egy tényt említsek - elég lelkiismeretlenek voltak, azt tanácsolni a fejedelemnek, hogy ma a had-