Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, a fővezér: Görgey Artúr (1818-1916)

gos volt az ápril. 14-iki debreceni megtorlás, de nem ildomos. - Hogyan hihette azt Kossuth, hogy Európa elnézné Ausztria megsemmisülését... Hogyan hihette, hogy Oroszország ily veszélyes szomszédot megtűr, ki örök időtől a lengyellel cimborál, s már a forradalom kezdetén a cárnak hadat üzent, Dembinszkinek tett ígérete által. "

4 Kossuthnak vétségként rótta fel, hogy az örökös bizalmatlankodásával csak borsot tört Görgey orra alá. „Az árulási pellengérre állított Görgey Arthur e célra nézve megegyezett Kossuthtal, de a kiviteli eszközökben eltért. O volt egyike azon keveseknek, kik a forradalom lejtői levén gondolkoztak" A két férfi összehasonlítását azzal zárta, - s ebben a korszak megítélése is jól érzékelhető'-, hogy „ezeket csak azért írtam, hogy az utókor tudja meg, miként Magyarországon vannak olyan emberek is, kik véleményüket függetlenül kimondván, Görgey Arthúrt árulónak nem tartják." Annál könyörtelenebb viszont Dembinszky megítélésénél, akit számos tévedése miatt von felelősségre, s a rábízott feladat ellátására nemcsak alkalmatlannak minősíti, hanem jelentétét kifejezetten nagy kárt okozónak tartja. „Micsoda ember volt Dembinszky

1

? Egy olyan ember, kire ráfogtuk, hogy nagy hadgyakorlottsága van; pedig az 1830-iki lengyel forradalomban mindössze dandárparancsnok volt. ... Magyarország térképét gyakorlatilag nem ismerte, hadserege élelmezésével semmit sem gondolt, zárkózott lelkű volt, más nézeteit lenézte. "

5 Hasonló ez a vélemény azzal, amit Klapka György éppúgy megfogalmazott, mint Görgey Arthur. Kétkötetes munkájától, amelynek címe „Eletem és működésem Magyarországon az 1848 és 1849. években", alábbiakban négy kis részt emelek ki. Ez a branyiszkói győzelem, Kassa elfoglalása, találkozása Klapkával, s első Miskolcra vonulásának története. Az eseményeket - más vonatkozásban - ismerjük Beck báróné tolmácsolásában, de egy részüket Klapka György emlékirataiból is. Ami megragadja a figyelmünket, az Görgeynek az események, a várható történések pontos elemzése. Nemcsak saját elképzeléseit vitatja, hanem ellenfele várható lépéseit is kikalkulálja. S kellő bátorsága van bevallani, hogy mikor, miben tévedett. (A leírás 1852-ben, tehát az események lezáródása, a szabadságharc bukása után három évvel készült, s ez egyfajta reagálás volt Klapka György korábban megjelent kötetére. Valószínű, 4 Doleschall G. 1882. 69-70. 5 Doleschall G. 1882. 71.