Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, a fővezér: Görgey Artúr (1818-1916)

indulni a már-már küszöbön lévő választási akczióba."

1 Ekkor Görgey már 78 éves volt, s valóban felkereste Lévay Józsefet is. Ezt megelőzően a VII. hadtest parancsnokaként háromszor, jelesül 1849. február 21-én, március 16-án és július 22-én járt Miskolcon. Az első átvonulásra Kassa elfoglalása után került sor, amikor találkozott, s közösen tervezték a további várható eseményeket Klapka Györggyel, hogy hadműveletüket végrehajtsák Schlick altábornagy ellen. Ebben akadályozta meg az új fővezér, Henrik Dembinszky, aki Miskolcra rendelte - különböző időben - mindkettőjük hadi egységeit. A második átvonulásra úgy került sor, hogy a mezőkövesdi csata után Dembinszky a hadsereget visszarendelte a Tisza bal partjára, s itt újabb átcsoportosítást hajtott végre. Ennek a haditervnek Önálló részeként Görgey Rakamaz-Tokaj térségéig vonult fel, itt lépte át a Tiszát, s Gesztelyen, Miskolcon át vonult a Tárnáig. A harmadik átvonulás minden naplóíró részletekbe menően leírta. Ez a Losonc felőli érkezése volt azzal a szándékkel, hogy a Tisza jobb partján felvonul Tokajig, s ott átkelve a folyón csatlakozik a Szeged-Arad-Temesvár térségében koncentrálni kívánt magyar haderőhöz. Ennek az elképzelésnek a megvalósításához volt szükség a harsányi, a görömbölyi, majd a felsőzsolcai, s a gesztelyi csatározásokra, ütközetekre az oroszokkal. Görgey elvonulása után kezdetét vette az ismételt orosz megszállás.

2 Ez a három alkalom alkalmas volt Görgey egyéniségének megismerésére. Majd minden naplóíró foglalkozik megjelenésével, viselkedésével, azzal, hogy tartása, gondolkodása megkülönböztette tábornok társaitól. Különös kapcsolat alakult ki Miskolc jeles orvosa, Doleschall Gábor és Görgey Artúr között. A Herman Ottó Múzeum őrzi azt a fényképet, amelyet a tábornok dedikált orvos barátjának. Doleschall „Eletem, eszményeim s negyvenkét éves orvosi gyakorlatom" c. könyvében, közel három és fél évtizeddel a szabadságharc után elfogulatlanul állítja szembe Kossuthot Görgeyvel, s minősíti mindkettőjüket.

3 „Görgeyt mindenki árulónak tartotta - írja. Meg vagyok győződve, hogy a forradalom bukását egyedül az elbizakodás, szigorhiány s a tapintatlanság okozta." (Ilyen fogalmakat, s ilyen összefüggésben a kortársak közül nem sokan fogalmaztak meg, legfeljebb Szemere.) „A lejárt forradalomnak két fő tényezője 1 vö: Dobrossy I. 1996. 174. 2 Gömöry Á: 1934. 28-37. 3 Doleschall G. 1882.