Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Borsod vármegye országgyűlési képviselője, Komárom várának védője: Klapka György (1820-1892)

sereg a fővárosok ellen nyomulna, akkor a komáromi hadtest működése döntő hatású lehetne. Minthogy azonban a jelenlegi viszonyok súlya alatt e tárgyra eddig nem lehetett a szükséges figyelmet fordítani; a kormány kényszerítve látja magát az okvetlenül szükséges intézkedéseket már megkezdeni, s bízva az ön hazaszeretetében, tehetségében és bátorságában, eddigi szolgálatai dicsérő elismerése mellett fölajánlja önnek a főparancsnokságot mindazon sorhadi és nemezőrségi csapatok felett - bármely fegyvernemhez tartozzanak is -, amelyek Komáromban vannak vagy onnan függenek. Bízva abban, hogy ön a haza bizalmának és reményének megfelelni teljesen képes és meg is fog felelni, kérjük az ügynek futár által leendő leggyorsabb elintézését. Minthogy a komáromi helyőrség két századosa mint futár éppen ide érkezett, az odajutás lehetőnek látszik; megjegyezvén, hogy ez az utazás csak a legnagyobb elővigyázattal végrehajtva sikerülhet. Mészáros Mikor Debrecenbe, az ország rögtönzött metropolisába megérkeztem, annak egész más képét találtam, mint amilyen volt januárban, eltávozásomkor. Mikor a felső-tiszai sereghez utaztam, az utcákon és tereken csak szomorú, csüggeteg arcokat lehetett látni, csak nagyon kevesen táplálták még a reményt, hogy a dolgok még jobbra fordulhatnak; most pedig mindenki büszkén és vidáman lépdelt, a magyar jókedv visszatért, a magyarok Istene újra oltalmába vette az ő szeretett nemzetét. Sőt úgy látszott, hogy még az országgyűlés is, melyet a téli hónapokban oly gyéren látogattak, a kikelettel új vonzó erőt nyert. Azok, akik eddig betegekül voltak bejelentve, egyszerre csak meggyógyultak, és egymás után még a felsőház is új életet nyert, s tagjainak száma láthatólag szaporodott. A függetlenségi nyilatkozat után Kossuth mint az ország kormányzója megbízta Szemere Bertalant egy új minisztérium alakításával. Ez, a belügyi tárcát magának tartván fönn, a következőket választá kollégiáiul: gróf Batthyány Kázmért, Duscheket, Horváth püspököt, Vukovicsot, Csányt és Görgeyt. A kormányzás ügyei ettől fogva ismét rendes mederben folytak, de a tengely, amely körül minden megfordult, természetesen Kossuth Lajos, a kormányzó volt.