Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

Egy kémnő emlékiratai a szabadságharcról: Beck Vilma bárónő (1819?-1951)

sárosi bíráknak tartottam, már értesült Kossuth és sokat nevetett rajta. De meg is javultak nagyon Sárosmegye parasztjai és még ma is Ausztria ellenes hangulatban vannak. Igy egy meggyőző szó többet használ, mint a hazugság és árulás összes ármánykodásai. Kossuth azt mondta nekem, hogy ismét el kell mennem Görgei táborába. Levelet viszek majd Luzsénskyhez,

7 melynél fogva Moteschitzkyt megfosztja állásától és amazt nevezi ki helyette. Kívánja, hogy az átadásnál jelen legyek és mindenről pontosan meggyőződjem. Aztán menjek Miskolczra és várjam be azt, hogy Dembinsky tulajdonképen mit fog kezdeni, onnan pedig jelentéstételre jöjjek ismét vissza a kormányhoz. Kossuth nagyon fel volt indulva és igen aggódott, mert nagyon is határozottan belátta, hogy Dembinsky már működésének kezdetén is mint az összes seregek főparancsnoka, nem felelt meg a beléje helyezett várakozásoknak, melyekre pedig az őt megelőző hirnév és az összes újságok dicsérete jogosították. Nagyon jól belátta azt is, hogy Dembinsky, ha igy folytatja, mihamar elveszti hadtestének bizalmát, mert Perczel katonái a cselekvéshez és a győzelemhez voltak szokva, a mihez ily módon kilátásuk nem lehetett. Búcsúzáskor Kossuth iratainak átvételére estére rendelt magához. Addig kipihentem magamat szállómban. Midőn este ismét Kossuth előszobájában tartózkodtam és mert rögtön nem fogadhatott, tikárjával Szőlősyvel és irodafőnökével Stullerral beszélgettem utazásaimról, mert mindegyik kíváncsi volt valamit hallani a táborokról, a kalandokról, miket átéltem, a viszontagságokról, a miket a hidegben, éjjel és nappal, barátnál és ellenségnél egyaránt elszenvednem kellett. Ok nem fukarkodtak az elismerés szavaival és gyakran czélozgattak megjutalmaztatásomra; én azonban azt feleltem, hogy boldognak érzem magamat, mert a hazának tehetek szolgálatot. Szívesen és könnyen eltűröm mindeme viszontagságokat, mert tudom, hogy utazásaim czéljánál folyton dicséret és köszönet vár ugy a nemzet nagyjai mint kicsinyjei részéről és egyaránt szívesen üdvözöl a hadsereg és a nép. Szép öntudat azért a jutalomért működni és azonfelül talán az utódok is majd szeretettel emlegetnek. Többet nem keresek és miután az 7 Luzsinszky Pál (1791—1869). A szabadságharc alatt Kassa képviselője és több ízben kormánybiztos. Halálra, majd életfogytig tartó börtönre ítélték, de 1856-ban szabadult. Vö.: Hermann R.-Pelgach I., 1990. 704.