Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró közgazdász: Lichtenstein József (1837-1914)

szerző áttekintően foglalkozik a „honvédelmi ruhafelszerelési bizottság" munkájával. Ennek viszont csak töredékes levéltári anyagát ismerjük. A leírás azért ilyen, mert apja tevékenységéről ír a szerző, s ezeket a dokumentumokat ő - feltételezhetően - részleteiben is megismerhette. Az továbbgondolásra ad lehetőséget, hogy az utolsó ruházati szállítmányok az oroszok kezébe kerültek, s a borsodi szállítók így fogolyként eljutottak Varsóba és Moszkvába. (A leírás szerint némelyikük hónapok múlva tért vissza Miskolcra, illetve arra a településre, ahonnan szállítmányát elindították.) Az anyagbemutatásának van egy sajátos logikája. Hol előreszalad az eseményekben, s ilyenkor más, látszólag oda nem illő dolgokrók esik szó, hol ennek az ellenkezője történik. Ilyen pl. 1848. december és 1849. január közötti időszak, amikor fel sem vetődik, hogy január 25-e és február 5-e között volt Miskolc első osztrák megszállása. Fontosabbnak tartja előbb bemutatni a város első orosz megszállását, amelyre 1849. június 29-30-án kei~ült sor és megszakításokkal július 20-ig tartott. Amit viszont az orosz katonai alakulatok megjelenéséről leír, újszerűnek tűnik, legalábbis abban az értelemben, hogy hasonló megfigyelést egyetlen miskolci naplóíró sem rögzített. Az oroszok ittléte a kolerás megbetegedések és halálesetek nagy számával, a polgári lakosság körében általánossá váló kolera elleni félelemmel kapcsolódott össze. Az író szemléletének sajátossága, hogy a debreceni trónfosztást úgy ítéli meg, az nem volt mindenki által kívánt, szükséges lépés, „a megye közönségénél vegyes érzelmeket szült", ugyanakkor a szabadságharc végkifejletét, a világosi fegyveiletételt kommentálás nélkül, mintegy elkerülhetetlen tényként veszi tudomásul. S amivel a korszakot zárja az valóban fontos, hogy ti. „általvette a hatalmat Magyarországon az osztrák önkény", de „a nemzeti ügyet elveszettnek a vármegye közönsége nem hitte", mert fokozatosan olyan átalakulások történtek, amelyek kölcsönösen vezettek el a szükségszerűség felismeréséig, s ez a kiegyezésben öltött testet. (A szerző gondolkodásának megértéséhez még egyetlen adalék: „A miskolci szabadelvű párt 1896-ban Lichtenstein Józsefet a párt elnökévé választotta és mint ilyen, sikeresen és buzgón vezette a párt ügyét. Tapasztalatait bővítendő beutazta Magyarország legnagyobb városait, ezenfelül Ausztriát, Németországot, Angliát, Svájcot és Törökország egy részét. ")