Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A tűzérhadnagy; lelkipásztor: Sáfrány Mihály (1828-1903)

Az első ágyúszó, díszgyakorlat A barakklaktanya mellett volt felállítva két 6 fontos ágyú, melyekből egy nap folyt a céllövés nagyon laza felügyelet és felületes tanítás mellett, minden rend nélkül. 600 lépés távolságra volt, egy deszkapalánk felállítva céltárgynak. Ha talált a golyó, meg is látszott az ütött lyuk, meg is hallatszott a koppanása. Az újoncoknak előbb a lépéseket, a kezelési teendőket kellett tanulniok, a külön numerók külön feladatait. Én is oda álltam délután első numerónak, de senki semmire sem figyelmeztetett. Amint tehát az ágyú meg volt irányozva, beletettem egy töltényt s egy jó derékszög alatt hátra lépve, néztem előre, a cél felé, hogy hova csap a golyó. Egy pillanat, az ágyú elsült, én meg megsiketülve majd öszszerogytam. Elhajítottam a bőrtarisznyát s egy közeli kukoricaföldre szaladtam. Ott sokáig a földre fekve búsultam, míg végre elaludtam. Mellettem folyvást szólt a két ágyú, de én csak aludtam. Mikor jó sokára felébredtem ismét boldog voltam, mert a fülemre semmi bajt nem éreztem. Azután megmagyarázták, hogy az első numerónak nem derékszög alatt, hanem kissé rézsut jobbra kell visszalépni, - nézni pedig, mikor az ágyú sül, nem a célra, hanem az ágyú torkára kell, hogy a hanghullám rézsut irányban érintse a fület. Erre azután nem kellett engem többé tanítani, úgy megtanultam. Ily emlékezetes volt reám nézve az első ágyúlövés. Egy éjjel szörnyű zivatar lett. Fújt, zúgott az iszonyú szél, szakadt a zápor, recsegett, ropogott felettünk a deszkasátor; féltünk, hogy ránkszakad s ott lesz felettünk, mint egy egérfogó. Fel is ugráltunk, belekapaszkodtunk belólről, ki hogy tudott, úgy tartottuk több óra hosszat, míg csak dúlt a zivatar, s meg is tartottuk. Még azután aludtunk egy jót s mikor reggel kibújtunk a sátor alól, akkor láttuk, mit csinált az orkán. Csaknem mindent szétszedett a mi sátorunkon kívül. Karsay tűzmesternek egy különálló rendes kis irodaépülete volt, azt előbb felfordította és úgy szedte szét; az új csákóját messzire elhömpölygette s a nagy foliáns könyveket átázva, összetépve, messze, imitt-amott találták meg; - volt mit újból rendezni. Ott éltünk, lövöldöztünk mi pár hétig, — az utolsó napokban már egész ütegünk volt, nyolc ágyú két 7 fontos vetágyú és 6 sugárágyú. Ezekhez betanított kölcsönlovakat és kocsisokat is kaptunk a cs. kir. tüzérektől. Makk hadnagy összeszervezett a legénység javából egy ütegre való személyzetet. Mikor ezeknek az új tü-