Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A visszaemlékező újságíró: Szűcs Lajos (1828-1904)

— s az árván maradt gyermekek keserve, s a harcz mezején elhullott kedveseiket sirató honleányok bánata.... A Nagy Sándor József hadteste augusztus hó 1-én Ujfehértóról Hadházára vonult s itt értesült a már akkor Debreczenbe hátrált Korponay ezredestói, hogy Tisza-Fürednél a Tisza balpartjára átkelt orosz hadsereg, mely az ugyanekkor Tokajnál szintén álkelt orosz haderővel Csegénél már egyesült — Debreczen felé nyomukban van, mire Nagy Sándor még az a nap estve 10 órakor útra kelt, s augusztus 2-ára virradó éjjeli 3 óra tájban már Korponay ezredesnek mintegy 4000 főnyi, de nagyrészben rendes fegyverrel el nem látott had-csapatával egyesülvén, a »Nagy-erdőben« ütött tábort. Itt vette Nagy Sándor a Pongrácz István alezredes

6 által Görgeytól hozott azon lakonikus parancsot, hogy: »Az I. hadtest (a Nagy Sándoré) az Újvárosnak vezető út mindkét oldalán álljon fel, és ha az ellenség mutatkozik, támadja és verje meg.« Ekkor Nagy Sándor — mint ezt a csatában szintén részt vett Máriássy János

7 ezredes naplójában előadja, Mesterházy ezredes lovasságát maga mellé véve, előre rohant, s csakhamar elérte az ellenséges orosz lovas csapatok, melyet visszanyomván, egyidejűleg intézkedett, hogy az ekkor már a Korponay csapatjával mintegy 13 ezer főnyire növekedett hadteste a csatarendben felállitva legyen. Máriássy Jánosnak 3800 főre menő hadosztálya, mely 21 ágyúval a balszárnyat képezte — az úgynevezett »Köntösgát«-tól balra — Bobics ezredesnek mintegy 3000 főnyi hadosztály 16 ágyúval jobbra a »Nagy erdo« felé - és a Bobics háta megett pedig a Korponay 4000-nyi különítménye foglalt állást, ugy a bal, mint a jobb szárnyat 4—4 század huszárság szegélyezte, a többi lovasság pedig a tartalékhoz rendeltetett. Déli 10—11 óra közötti időben Nagy Sándor a magasabb rangú tiszteit tanácskozásra hivta össze, melynek tárgyát az képezte, hogy váljon a Görgey által parancsolt támadást megkisértsék-e, vagy sem? G Pongrácz István (1821-1900). A feldunai hadtestben honvédszázados, majd az I. Hadtest (Nagysándor Józsefé) vezérkari főnöke. A naplóíróval szemben őrnagy volt. Aradon 10 év várfogságra ítélték. Ezt követően ismét visszatért a „hivatásos" katonai életbe. Vö.: Bona G. 1983. 269. 7 Máriássy János (1822-1905) bölcsész-akadémiai végzettségű, honvéd ezredes. Világosnál tette le a fegyvert, 18 év várfogságra ítélték. 1856-ban kegyelmet kapott, s ezt követően szintén katonai pályán dolgozott. Vö.: Bona G. 1983. 232.