Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A visszaemlékező újságíró: Szűcs Lajos (1828-1904)

»Neidicsant«, s a nyitott kapun betérve, az istállóban talált négy fehér parádés kocsi lovakat éppen akkor tisztogató kocsistól megtudtam azt is, hogy Mesterházy és neje ugyanitt Köncs nevű fó'szolgabirónál vannak elszállásolva. A kora reggeli idő még nem engedte, hogy az akkor mély álmukat alvó boldog fiatal párt jövetelem hirével háborgassam s igy nem volt más teendó'm, mint az, hogy beültem az udvaron levó' fedeles kocsi mélyébe, s a hives reggelen, csakis a felkelő' nap sugaraival melegitett vékonyka, akkoron divatos guekkeremben magamat összehúzva, a mult nap és éj fáradalmait kipihenjem. Pár órai alvás után a kocsi felhágójára lépett Mesterházy alakja tünt fel eló'ttem, ki már ébredésemet nem győzvén bevárni, ölelő karokkal szoritott magához, e pár szót intézte hozzám: »Köszönöm kedves Lajosom, tudok már mindent«. O ugyanis az istállóban talált Anton nevű cseh kocsisától értesült arról, hogy miként lettek lovai és podgyászai megmentve. Még aznap, t.i. 849. évi július 25-én reggel a Tscheodajew tábornok által vezényel orosz haderő Miskolcztól a Sajó felé folytatván előnyomulását, Pöltemberg és Leiningennek a Sajó bal-partján kedvező helyzetben, már ekkor csata rendben felállitott hadtesteit megtámadta, s a Zsolczánál csak hamar kifejlődött és a késő délutánig tartó heves ütközetnek és kiválóan a magyar részről jól irányzott ágyú lövegeknek több orosz tiszt és még több közkatona, valamint 120 ló estek áldozatuk, míg a magyarok vesztesége számítás alá is alig jöhet. Tscheodajew nap nyugta felé megkisérlette még a magyar sereget Sajó-Petri felöl bekeríteni, de miután itt is heves ágyútűzzel fogadtatott, jónak látta egész haderejével Miskolcz felé visszahátrálni és itt a város alatt táborba szállott. A zsólczai csatában Sáfrány Mihály, a későbbi visnyói ev. ref. lelkész, mint tüzér hadnagy kiválóan tüntette ki magát, kinek jól irányzott lövegei irtózatos pusztítást idéztek elő az orosz lovas ezredekben. A csata sorsát azonban Gózon alezredes

5 döntötte el, ő ugyanis önként vállalkozott 50 emberével, a Sajón átgázolva s a füzes bozótok által fedett előre haladásával az oroszoknak igen 5 Gózon Lajos (1819—1874). Baranya megyei származású ügyvéd, a Pest megyei önkéntes nemzetőr-zászlóaljban szolgált, majd a 66. Zászlóalj parancsnoka lett. A zsolcai ütközet miatt alezredesi rangot kapott. A Görgey hadtesttel Világosnál tette le a fegyvert. Vö.: Bona G., 1983. 161.