Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A visszaemlékező újságíró: Szűcs Lajos (1828-1904)

Mintegy 10 napot töltöttünk már Müncseden, midőn a honmaradt családtagok sorsa felett nap-nap után aggódó B. Endréné azon hirre, hogy egyik rokonát, Bárány Bertalant a későbbi nászát a főszolgabirói állás elfoglalására kényszeritették elszánta magát, hogy az orosz hadsereget lehetőleg elkerülve-, Miskolczra vissza utazik, s részünkre is útlevelet fog kieszközölni. Igy maradtunk mi ketten, én és Nelli továbbra is a Váczy Sándor vendégei. Két szerető sziv, telve honfiúi illetve honleányi lelkesedéssel, ifjúi hévvel, s a rokoni szeretet melegével vonzódva egymáshoz, és mégis mily távol szerelmünk tárgyától, egy perczig sem feledve azt, hogy Nelli már jegyese Mesterházy István huszárezredesnek, én pedig tántoríthatatlan hive az ekkor 17 éves ideálomnak, a később nőmmé lett B. Jennynek. És mégis, ha azok a müncsedi ér partjain évről-évre újra viruló nefelejts bokrok beszélni tudnának, melyek közelében az általam kormányzott csolnakhoz a sűrű nádason át az irigy szemek látképessége el nem juthatott, azok talán tanúi lehetnének a mi 50 év előtti tiszta érzelmeink nyilvánulásának... Egy vasárnapon derült szép nyári este volt s az alkony csöndjét nem zavarta más, mint a hazatérő nyájak vezérlő kolompja s az ér tükrébe mártott evező lapátunkkal vert hullámok lassú locscsanása, midőn egyszerre tűzlárma támad, a tanya cselédsége az épületek tetejére hágva, kiabálja, hogy »ég Csáth varosa!« A müncsedi csinos lakház padablakából néztük később a már tejesen besötétült láthatáron át, miként nyel el mindég nagyobb és nagyobb területet a pusztitó elem lángnyelve. Másnap reggel értesültünk arról, hogy M.-Csáth városát a muszkák gyújtották fel. Harmadnapra a már ekkor Bárány Bertalan főszolgabíró által kiállított s B. Endréné által elhozott útlevéllel a Mező Csáth romjai között átvezető uton Miskolczra hazaérkeztünk. Julius hó 20-án az orosz hadsereg Miskólczot elhagyva, M.Kövesd felé vonult. Ugyanekkor Görgey egész seregével Putnokon s a körülte levő falvakban táborozott. Majd Miskolcz felé közeledve, július 22-ére virradó éjjel a Pöltenberg által vezényelt hadtest Miskolczra s a közeli falvakba bevonult, a Nagy Sándor hadteste pedig Szentpéteren és környékén táborozott.