Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A visszaemlékező újságíró: Szűcs Lajos (1828-1904)

ladtunk előre, majd a fennsík magaslatára érve látni lehetett már a velünk szemben csata rendben felállított ellenséges csapatokat, s alig haladtunk pár száz lépésnyire, midőn az elő csatározás szakadozott lövöldözései jelezték a csata kezdetét. A mint később tudomásomra esett, a jobb szárnyunkat vezénylő Dessewffy alezredes, a később kivégzett vértanuk egyike és a Rembovorszky őrnagy

2 által vezénylett hadosztály vitézül harcolva haladt előre s a Schlick lovasságát már visszavonulásra is kényszeritette, de midőn egy a Szepsi felé vezető út árkában felállított ellenséges század sortüze s a téglaégető kemenczéknél elhelyezett 12 fontos és az akasztófa dombján felállított röppentyű üteg golyói ugy a gyalogságunk, mint a tétlenül veszteglő hevesi lovasok között utczákat sepertek, nem csoda, ha ezen mintegy czéltáblául szolgáló hevesi nemzetőrök, kivált midőn szemük láttára a derék őrnagyuk Sághy Antal alól lovát egy 12 fontos ágyúgolyó elhordta — megfélemlítve futásnak eredtek, s okozói lettek az általános visszavonulásnak. Nem felejtem el soha azt a fájdalmat, melyet átéreztem akkor, midőn mi a sortüzet kiállva, rohanva haladtunk előre, s az ellenség röppentyű ütegét már már elfoglalni véltük, s midőn láttam, hogy az ellenség lovassága miként vágtat vissza Kassa felé az országúton, s midőn a biztos győzelem reményében az éjjet már az elfoglalandó Kassán át aludni reméltük, ugyanakkor megszólalt az általános visszavonulásra jelt adó riadó. Nem felejtem el soha azon irtózatos látványt, mely e pillanatban a hátunk megett futamodásnak indult hadsereg képét élőmbe tárta. A fentebb emiitett mély árok már ekkor telve volt a befordult ágyuktól és szerkocsiktól, valamint az egymásra rohanó kétségbe esett és eszüket vesztett gyáváktól, áthatolni nem képes honvédekkel, nemzetőrökkel s önkéntesekkel, kik valamennyien néhány perez múlva a Schlick foglyai, valamint 10 ágyunk s több lőszerkocsink és egy zászló is az ellenség zsákmányai lettek. Ha én az előttem rohanók után szintén ezen ároknak veszem utamat, bizonyosan rám nézve is nagyon válságosán ért volna véget a kassai csata, de biz én az életem felett őrködő jó isten se2 Helyesen: Rembowskí, Henrik (1817--;) lengyel származású, a „Kárpáti lengyel lövészzászlóalj" szervezője. Kassa mellett Miskolcon és Munkácson is megfordult. A szabadságharc után a császári hadbíróság kiadta Oroszországnak. Vö. Bona G., 1983. 281.