Dobrossy István: Borsod és Miskolc 1848-1849-ben. Naplók, töredékek, visszaemlékezések (Miskolc, 1998)

A naplóíró „vidéki értelmiségi": Szűcs Miklós (1820-1886)

Windischgräcz kimondá a' béke követeknek, hogy rebellisekkel nem alkuszik, az or(szá)g tehát a' harczot a legnagyobb eró'feszitéssel folytatni rendelé. Martius Kassát ismét megszállotta az ellenség, 's a' mi vidékünk ismét el volt hagyatva, várhattuk tehát hogy megint lesz részünk a' kelletlen látogatásba. A' minthogy 3-án Délután véletlenül itt is termett a' Ramberg, Göcz és Jablonovszky tábornok alatti sereg, mintegy 3,000. ember. A tisztviselők elmentek, csak a' városiak közül maradt bent egy néhány. Ramberg fenyegetőzött, hogy nevez ki tisztikart, az eltávozottak vagyonait pedig elfoglaltatja, b. Vay és Gencsy marháit el is hajtatta, a schwarzgelb színek kitűzetésével nem bíbelődött. 8-án Itt hagyá városunkat Ramberg és népe, hihetően a' szolnoki csata hírére. 10-én Ismét váratlanul, de annál nagyobb örömünkre beérkezett este felé néhány huszár. Ekkor hallottuk meg bővebben az 5-én történt szolnoki győzelmet, hol Damjanics 's Vécsey alatt a' mieink a' Tiszán véletlen átkelve, az ellent oldalról lepték meg, 's benne sok kárt tettek, a' 9-ik zászlóalj most is kitűnt, sok zsákmányt is nyertek. 17- én Indult el Kálmán a' táborba, Posta őrnagy irodájába, Lajos vele ment Harsányig. Én ekkor rosszul voltam az epe megrontá gyomromat 's köhögtem. 18- án. Egy váratlan halálozás igen megrázott, Vadnay Miksa, kinek testalkata 100. évet igért, Apostol Jósinál hálván az éjszaka, kivel tegnap jöttek eló' Debreczenból a' Ramberg elóli bujdosásból, reggel az ágyban halva találtatott, guta ütés következtében. Benne egyik jó barátomat vesztém, ő neki megyénkben igen nagy hatása volt, 's ezt mindig a' jó ügynek szentelé, jó elmebeli tehetséggel és tiszta lélekkel bírt, mint cortes hasonlíthatlan volt; bár néha el merült a' gondolatokban, de többnyire igen víg volt, őt a' túlságos erő és vérbőség ölte meg. Szemere - kiért a' meghalt igen sokat tett, — szép necrologot írt róla, ő eszközölé, hogy temetése fölött két gyászbeszéd tartatott, emléket is fog neki emeltetni. Ót a' mostani mozgalmak igen érdeklék, kár hogy meg nem érheté, jó reményben volt ügyünk iránt, bár monda kezdetben is, hogy több évek kellenek, míg rendbe jövünk. O a' szabadság ügyében mindig