Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A gyógyítás története - Kubassy László: A mentőügy története

1933 júliusában nyugállományba vonulása alkalmával dr. Szabó Ármin városi főorvos, az egyesület főorvosa kormányzói dicséretben részesült. Szabó Ármin évtizedeken keresztül állt Miskolc város közegészségügyének szolgálatában s nagy része volt abban, hogy városunk a közegészségügy terén Magyarországon az elsó' között foglalt helyet. Az 1934. évi tűzoltói és elsősegély tanfolyamokon megjelenik a háborús készüló'dés előjeleként a mérges gázok, gázharcok elleni védekezés ismereteinek oktatása. 1937 májusában a Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatott légoltalmi kiállítást a parancsnokság vezetői megtekintették. Ezután a légoltalmi kiképzések és gyakorlatok egész soráról számolnak be, melyen a tűzoltók és a mentők aktívan vesznek részt (jelen sorok írája gimnazistaként ezen kiképzések és gyakorlatok résztvevője, az 50-es 60-as években mint mentőorvos ugyanilyen feladatok oktatója és irányítója volt). 1938. évben a mentőautók 18 419, a lovas-mentőkocsik 12 167, összesen 30 586 km utat tettek meg, a kivonulások 70%-a nappalra, 30%-a éjjelre esett. A mentőosztály 40 éves fennállása óta 56 503 esetben vonult ki. 1939 augusztus végétől a Renault mentőautó katonai gyakorlatokon vett részt, a Steyr mentőautót Budapesten javították, így városunk közönsége mentőautó nélkül maradt. Ez időben két lovas-mentőkocsi állt rendelkezésre. A parancsnokság sürgős szükségből elkérte a polgármestertől a város tulajdonát képező Studabaker gyártmányú, régi, nagy személyautót, amit mentőautónak átalakítottak. Néhány hét múlva mindkét mentőautó visszajött, ezután a Studabakert, mely nagy benzinfogyasztása és állandó javítások miatt egyébként sem megfelelő, leszereltették és köszönettel visszaadták a polgármesternek. Városunk állandó fejlődése folytán a két mentőautó és a két mentőfogat már nem elegendő Miskolc és környéke betegszállításának lebonyolítására. A parancsnokság egy új mentőautó beszerzését határozza el, melyet saját erőből vásárol meg. A mind jobban tomboló II. világháború városunk életére is rányomta a bélyegét. Az egyesületi életet a megfeszített munka jelentette, amelyik elsősorban a légoltalmi feladatokat célozta. A kórházakba és szükségkórházakba kerülő sebesültek szállítása ismételten nagy terheket rótt a mentóbsztályra. 1944. június 2-án városunkat ért bombatámadással kezdődtek meg a közvetlen háborús cselekmények. Az ismétlődő bombázások, a nyilas uralom, a város körüli harcok súlyos személyi és anyagi kárt okoztak a lakosságnak. Tűzoltóink és mentőink önfeláldozóan teljesítették kötelességüket.