Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A gyógyítás története - Kis János István: A tudomány és a technika hatása a gyógyászatra

Az orvoslás fejlődése ma nem a háborúk függvénye, bár kétségtelen, hogy sok orvosi tudományos felfedezés és technika a haiiparból származik, annak mellékterméke. Az orvoslás, az orvostudomány fejlődése ma a műszergyártók és gyógyszergyártók kezében van. Az iramot ők diktálják. Tudjuk mi ezt követni? Maradéktalanul nem, de hogyan tudott a magyar egészségügy a jelenlegi nehéz anyagi körülmények között 80 laporoskópos felszerelést beszerezni az országba, hogyan volt pénz az országban 51 komputertomográfra? A kérdésekre adható válasznak pozitív és negatív oldala van. Valóban rendkívüli tudományos és technikai fejlődésről számolhattam be az egészségügyben. Mi ma a legnagyobb feladatunk? Úgy vélem, a daganatos megbetegedések gyógyításának megtalálása, az AmS leküzdése, az alkohol, a dohány és a drogok kiküszöbölése. Ha figyeltek, bizonyára elfáradtak. Sajnálom, hogy szokásomhoz híven előadásomat nem szabadon tarthattam, de ennyi adat memorizálása meghaladja lehetőségeimet. Hogy állunk ma Miskolcon az egészségügyi ellátás színvonalával? Számos anyagi, technikai nehézségünk ellenére műveljük az orvoslás minden ágát, többet közülük országos szinten, kivéve a szívsebészetet. Hogy állunk hazánkban az egészségügyi ellátás lehetőségeivel? Művelünk mindent, kivéve egyes szervek ( tüdő, pancreas) transzplantációját. Ennek nem szellemi, hanem gazdasági okai vannak. Hazánk, Magyarország 1100 éves. A tény maga történelmi csoda, a bennünket körül vevő szláv, germán és latin tengerben. Történelmi okok és saját hibánkból országunkat gazdasági nehézség, társadalmi és erkölcsi széthúzás és züllés sújtja. Vezetőinket jó szívvel csak bírálni és hibáztatni tudjuk, megérteni nehezen. Fennállásunknak két alap pillére van, a munka és a hit. Nem a bizakodó szózatok korát éljük, de kenyerem javát elfogyasztva mégis boldog vagyok, hogy magyarnak és protestánsnak születtem, elégedett vagyok, hogy orvos lehetek, büszke vagyok, hogy sebész és mellkas sebész szakemberként dolgozhatom. 12 éve ez a város, ez a megye, ez a régió ad lehetőséget munkámra és életemre, az itteni embereket szolgálhatom és gyógyíthatom, ezért hálás vagyok. Ember vagyok, az emberre jellemző minden korláttal. A legfontosabb: „az élet oly rövid és oly hosszú ideig tart megtanulni a mesterséget."