Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A gyógyítás története - Kis János István: A tudomány és a technika hatása a gyógyászatra

komputer betört az orvoslásba is. A betegek adatait, vizsgálati leleteit, kórlapját, zárójelentését, számítógépen írjuk és tároljuk. A számítógép különböző programok használatával alkalmas az irodalmi kutatásokra, az alapkutatásokra, és a távlat végtelen. A tőlem fiatalabbak pontosab­ban ismerik mi az Windows 95, a Medline, az INTERNET. Előadásom elején ismertettem Morton 1846-ban végzett éter­narkózisát. Az aneszteziológia és az intenzív terápia 150 év alatt igen sokra jutott. Az új érzéstelenítő és altató szerek mellett fontos technikai feltételek is szükségeltettek kialakulásához. Trendelenburg 1871-ben végezte az első intubációs narkózist, a módszer általános elterjedésére mégis 70-80 évet kellett várni. 1917-ben Boyle megszerkesztette az első altatógépet. A háború utáni súlyos gyermekbénulásos járvány után a betegeket un. „vastüdővel" lélegeztették, majd eluralkodik az intubációs gépi narkózis. A műtét utáni nehéz napokban az operált betegek, a politraumatizált betegek, a mérgezettek, vagy a szívinfarktust szenve­dett betegek intenzív terápiás ellátása szükségessé tette az összes eddi­gi tudományos és technikai ismeret és eszköz birtoklását az intenzív szobákban. A betegek alapvető életfunkcióit figyelni, monitorozni kell. Az intenzív ágyon néha a beteget nehéz felfedezni a számtalan katéter, vezeték, gép, műszer, képernyő között, de mindezekkel az intenzív te­rápiás szakember olyan súlyos állapotú betegeket is képes életben tar­tani, sőt a véghez rohamosan közelítő tragikus sodrást megállapítani és visszafordítani, ami 30-40 évvel ezelőtt is szinte elképzelhetetlen lett volna. Új fogalommal kellett megismerkedni, az elektronikusan ellen­őrzött beteggel. A tudomány és technika fejlődése, vívmányai átalakították az orvoslást. A gyógyítás, az orvoslás ezen eredmények segítségével jutha­tott el mai csúcsára. Ez a gyógyítási csúcs a diagnosztikai szakmák, a belgyógyászok, az aneszteziológusok és minden, az orvostudomány va­lamennyi ágát művelők segítségével teljesedhetett ki és a gyógyítás csúcsa a modern sebészet utolsó évszázada. A múlt század sebészetéről, a hasüregi szervek műtéteiről már korábban szóltam. Most a még újabb területeket kell vázlatosan érintenem. A mellüregben lévő negatív nyomás következtében, ha a mell­üreget megnyitjuk, a beteg tüdeje összeesik és a beteg életveszélyes ál­lapotba kerül. Ez a fiziológiai tény a mellüregi szerveket elzárta a sebé­szek elől. 1904-ben Sauerbruch nyomáskiegyenlítő kamrát szerkesztett, abban operált sikeresen mellűri szerveket. Méltán mondhatjuk, a mell­kas sebészet úttörőjének. Európai első világhírű sebész volt. Élete vé­gén súlyos érelmeszesedése, kétségbevonhatatlan tekintélye, sok hibá­val és műhibával járt, de az operáló kést még a náci vezetők sem mer­ték kivenni kezéből. A Sauerbruch utáni mellkas sebészet sokat fejlő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom