Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)
Magyarság és kereszténység, magyarság és európaiság - Hörcsik Richárd: A magyar protestáns iskolakultúra európaisága: a peregrinatio
beneficiumai és stipendiumai tették lehetővé. A 18. században a refor* r 26 mátusoknak 24, az evangélikusoknak 11 ilyen helyei voltak. De segítséget adtak a hazai források: a szülővárosok, eklézsiák és kollégiumok adományai, akiknek jó szellemei befektetést jelentett ez a pár száz forint. Hiszen néhány év múlva jólképzett ifjút nyertek ezáltal. - Nem szabad megfeledkeznünk a mecénásokról sem, akik többnyire a tanulmányút teljes költségét vállalták. Bethlen Gábor, I. Rákóczi György évente több diákot küldött ki saját pénzén. A patrónusok és fautorok pedig esetenként kisebb adományokkal segíthették a tanulni vágyókat, ahogyan erről Bod Péter megemlékezik: „Miután összegyűjtöttem a szokás szerint valamelyes alamizsnát ... elindultam végre Enyedről. Főként méltóságos Bethlen Katalin grófnő pártfogása által kaptam segítséget, aki 50 magyar forintot adományozott, és nemes Türi Mihály uram által, aki ugyancsak 50 magyar forintot adott, és azonkí27 vül felesége is ..." A 18. században a református köznemesség legtöbbje jelentős összegeket áldozott a peregrinációra, mint Vay Ábrahám vagy gróf Ráday Gedeon. Voltak akik úgy gyűjtötték össze a pénzt, hogy 2-3 évre rektorságot vállaltak. A tanítóság ugyanis kiváló alkalmat nyújtott, hogy a kívánt összeget előteremtsék. A kollégium elvégzése és a külföldi út közé így ékelődött be a hosszabb-rövidebb ideig tartó rektorkodás. Akik a megszerzett pénzzel végre elindulhattak Európa közbiztonság nélküli országútjain, nem kis kockázatot vállaltak. Nem véletlenül nevezik magukat ezek a diákok a haza írott levelekben „bujdosó magyarnak". Emellett az ismeretlen nyelv, az eltérő éghajlat és életritmus, a sok nélkülözés nagy próbára tette a peregrinusokat. Nem csoda, ha Szathmáry Paksi Pál 1754-ben így fakad ki: „Meguntam, lelkem szerint mondom, a franekeri koplalást. Felette gazul élünk. Sokszor magunk pénzünkön főzünk, kedden, pénteken, szombaton estve, amelly költség apródonként sokra megyén. Vigyázás nincs reánk. Gazdánk rossz ember, curatoroktul, professzoroktul nem fél. Egyedül Isten tartja bennem a lelket, másként eddig ágyba estem volna, mint ittlévő társaim. Én mind eddig jól állottam a sárt, válogatós nem voltam, nemis volt miben. Megtanulta mind bővölködni, mind szűkölködni Szent Pállal ... Az innepekre kihiva egy igen gazdag pap, az úgy eltartott két hétig, hogy alig fértem a bőrömbe. Minden nap smyrnai vagy pedig olasz bort ittunk. Az első ollyan, hogy talán a tokaji sem jobb nála. Ennél a papnál ettem legelsór;en Frisiában tyukhust." 28 26 TIREL. A. XII./3613. 27 BOD Péter: Magyar Athenas. Bp. 1932. 20. p. 28 SZATHMÁFJ PAKSI PÁL levelei Franekerből, közli: Hörcsik Richard. Ráday Gyűjtemények évkönyve. II. 1982. 234. skk.
