Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Tudományos élet Miskolcon - Veres László: A Herman Ottó Múzeum szerepe a társadalomtudományokban

kincsei című kötetek az állami könyvkiadás válságba jutása, illetve a kiadó szervezetek struktúraváltozásai miatt elképzelés szintjén, illetve kéziratba maradtak. Az 1990-es évek elejétől döntő változások következtek be a Herman Ottó Múzeum történetében is, amelyek lényeges módosulásokat eredményeztek a múzeumi alapfunkciók és a tudományos kutatások területén egyaránt. Világossá vált, hogy az ekkor már több mint 25 intézményből álló múzeumi hálózat nem tartható fenn, objektív okok miatt a gyűjteménygyarapítás is új irányt vesz és a tudományos kutatást is a megváltozott körülményeknek és új célkitűzéseknek kell alárendelni. Mára már 9 intézménnyel csökkent a múzeumi hálózat. A gyűjteménygyarapításban meghatározóvá váltak az M3-as autópálya megyénk területére eső nyomvonalán végzett régészeti feltárások. A múzeumi régészeknek 80 km-es szakaszon 70 méteres szélességben ez év végéig fel kell tárni minden régészeti lelőhelyet. Az 1992-tól indult munkálatokat csak új kutatási módszerek és modern technológia alkalmazásával lehetett eredményesen végezni. A légifotózást, geofizikai fúrásokat alkalmazó, elektrosztatikai eljárásokat is igénybe vevő munkálatok után 62 régészeti lelőhelyet sikerült azonosítani, s néhány kivételével ez idáig feltárni. A neolitikumtól a középkorig terjedő időszak látványos, gazdag tudományos eredményekre feljogosító leletanyaga került felszínre, s ezek talán több esetben is lényegesen módosítják majd eddigi ismereteinket a különböző korok kultúrájáról. A közel félmillió darab régészeti lelet feldolgozása hosszú időre behatárolja majd a múzeum kutatási feladatát a régészet területén. A Herman Ottó Múzeumban folyó tudományos kutatómunka és annak eredményei alapján a Miskolci Egyetem vezetése fontos feladatot szánt a múzeumnak az egyetemi bölcsészképzés megszervezésében és a meginduló oktatásban. Munkatársaink feladata elsősorban a történészképzés és a kulturális antropológia szak megszervezése volt. Nyilvánvalóvá vált számunkra és ez időközben be is következett, hogy az Egyetem új lehetőségeket kínál majd munkatársainak, s ezért fontos lesz számunkra az egyetem és a múzeum kapcsolatának kölcsönös érdekeket szem előtt tartó alakítása, s a társadalomtudományi kutatások öszszehangolása. Az egyetemi bölcsészképzés beindulása óta 6 munkatársunk került az egyetem különböző tanszékeire főfoglalkozású oktatóként, s mellettük 7-en oktatnak másodállásban, vagy óraadói státuszban. Ez azt jelenti tehát, hogy az összes muzeológus mintegy fele kapott feladatot az egyetemen. A kölcsönös érdekeket szem előtt tartó kapcsolat megvalósításának egyik lehetősége kihelyezett múzeológiai tanszék létesítése volt. Az elképzelés napjainkra már megvalósult, s az oktatás második éve folyik a múzeumban, csak a tanszék tevékenységé-