Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Tudományos élet Miskolcon - Veres László: A Herman Ottó Múzeum szerepe a társadalomtudományokban

Veres László A HERMAN OTTÓ MÚZEUM SZEREPE A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOKBAN A Herman Ottó Múzeum, amely napjainkban Borsod-Abaúj-Zemplén megye 17 intézményét tömörítő Múzeumi Szervezet központja, közel száz éve, 1899-ben létesült. A közgyűjteményt Miskolc és Borsod vármegye kulturális és tudományos életét szervező és irányító BorsodMiskolczi Közművelődési Egyesület hozta létre Borsod-Miskolczi Múzeum néven, miközben az Egyesület Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeumi Egyesületre változtatta nevét és a Múzeum irányítását Múzeumi Bizottsága látta el. A város és a vármegye múzeuma létesítésének gondolata már 1884-ben felvetődött, s ez különösen felerősödött akkor, amikor Herman Ottó a Bársony-házi leletek megtalálása után minden fórumot felhasználva szorgalmazta az ősrégészeti kutatásokat. A Borsod-Miskolczi Múzeum - amely több mint 50 éven át viselte ezt a nevet - a magyarországi múzeumalapítások második periódusában jött létre, korábban az olyan városok intézményeinél, mint Debrecen, Szeged, vagy éppen Eger. A papszeri öreg skólaépületben újabb és újabb termeket igénybe vevő közgyűjtemény 1953 óta, lényegében államosításától működik Herman Ottó Múzeum néven és 1963-ban vált Borsod-Abaúj-Zemplén megye múzeumi központjává, miután Magyarországon létrejöttek a Megyei Tanácsok által fenntartott és irányított Megyei Múzeumi Szervezetek. Ez a változás azt is jelentette, hogy alapvető feladatköre, a nemzeti múlt kulturális értékeinek gyűjtése és az utókor számára történő megőrzése folyamatosan bővült. A múzeum kezdetben ugyanis csak Miskolc és Borsod történelmi, régészeti, képzőművészeti és természettudományi értékeit gyűjtötte, s ezen emlékek tudományos feldolgozását, kiállításokon történő bemutatását tartotta alapvető feladatának a múzeumok tradicionális gyűjtő, feldolgozó és bemutató hármas feladatkörének megfelelően. A Borsod-Miskolczi Múzeum eredményeire visszatekintve, tömören rögzíthető, hogy a kezdetektől jelentős régészeti feltárásokat végeztek, főként Gálffy Ignác, Kadic Ottokár, Hillebrandt Jenő, Leszih Andor, Vértes László és Saád Andor. Ennek eredményeként bizonyosodott be Herman Ottó feltételezése, miszerint a bükki barlangok az ősember lakhelyéül szolgáltak, ismertté vált Ohuta-Nagysánc híres kelta telepe az ott lakók görög mintájú pénzverésével, feltárások folytak a muhi csata és az elpusztult Muhi mezőváros megismerésére is. Intenzíven gyűj-