Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A miskolci iskolák - Kovács György: Szabad- és közművelpdés a Diósgyőr-Vasgyári Egyesület tükrében

házat Johann Strauss: Cigánybáró című operettje. 1948 januárjában a Csárdáskirálynő vonzott hasonló tömegeket a munkásétteremben. A szabadságharc 100. évfordulója még sok lehetőséget kínált mind a dalárdának, mind a műkedvelő színjátszóknak. A Magyar Dolgozók Pártja 1948. évi programnyilatkozata a termelés fokozása, a munkaverseny fejlesztése mellett fontos szerepet szánt a nevelőmunkának. A nyilatkozat szellemében jelentette be Dusek László országgyűlési képviselő a Diósgyőri Vasas Jószerencse Sport és Kultúregyesület létrehozását, „...amely egységesen fogja irányítani az eddig külön működő Vasas Szakszervezet, Jószerencse kultúrgárdáit, a DVTK és az üzemi tömegsport sportolóit." Ez a szervezeti forma a Magyar Dolgozók Pártja teljes felügyeletét és ellenőrzési jogát biztosította. A feladat végrehajtása érdekében 1948 augusztusában a gyárigazgatóság Szigethy Lajos személyében kulturális titkárt alkalmazott. Az „egyhangú lelkesedéssel" való csatlakozás kezdete lett a Diósgyőr-vasgyári közművelődés központi irányításának, valamint a nagy múltú Jószerencse Dal- és Önképzőkör elmúlásának. Az átszervezés folyamán a szintén nagy múltú Tisztviselők Dal- és Önképzőköréről már szó sem esett. Közismert és ma is emlékezetes még a kialakult értelmiségi politika, aminek következtében Diósgyőrvasgyárban is megkezdődött a „boszorkányüldözés." Ebben a közhangulatban a tisztviselők egyesülete meg sem kísérelte az újrakezdést. Visszaemlékezések szerint 1945 januárjában a vasgyári temetőben látták együtt utoljára az énekkart, zászlóval felvonulni egy tagtársuk temetésén. Az idősek emlékezetében, a megőrzött díjakban és relikviákban ma is él a két közművelődési egyesület csodálatos munkája, eredményei. Óket nagyszerű elődöknek, példáknak tartani a Diósgyőr-vasgyár közművelődésének mai munkásai és irányítói számára kötelesség.