Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

Magyarság és kereszténység, magyarság és európaiság - Török József: A pálos rend hatszáz éve hazánkban és Európában

s ez az elővigyázatosság néha bizony jogosult volt. A főpapok a jobb ellenőrzés végett a gyakran vándorló magányos férfiakat igyekeztek letelepíteni s fölöttük felügyeletet gyakorolni. A remeték viszont igen sokszor nem akarták elismerni az ellenőrzés iránti jogos igényt és kitartóan védelmezték szabadságukat. Rendszerint csak olyan kölcsönös megegyezést fogadtak el, ami a püspök esetleges túlkapásaival, túlzó módon történő beavatkozásaival szemben egyúttal oltalmat jelentett. Özséb a köré önként szerveződött közösség számára olyan jogi keretet igyekezett találni, ami sajátos életvitelükkel teljesen összhangban állt, ugyanakkor rendezte kapcsolatukat a területileg illetékes és felelős egyházi vezetővel. Ezért fontos a közösség további sorsa szempontjából, és a rendi hagyomány ezért hangsúlyozza, hogy Özséb nem csupán jámbor egyházi, hanem kánonjogban jártas, tanult férfiú volt. A IV. Lateráni (XII, egyetemes) Zsinat (1215) hatására és a számtalan megélt tapasztalat egybevetésével az ordo (rend) szerzetesrendi jelentése ezekben az évtizedekben lassan tisztázódott. Az egyházi törvények értelmében minden újonnan szerveződő közösségek vagy Szent Benedek, vagy Szent Ágoston Reguláját követve, valamely, már meglévő rendi közösséghez kellett csatlakoznia. Özséb — egy barokk kori mű szerint — az 1256-os esztergomi zsinaton a magyar remeték vezetőjeként volt jelen, mert ekkorra a patacsi remeték feltehetően csatlakoztak pilisi társaikhoz s ő ettől kezdve tudatosan munkálta a remeték egyházjogi helyzetének szilárddá tételét. A zsinaton résztvett személyek barokk kori jegyzéke valójában a XVIII. század derekán készült. Am csak ezért kizárni Özséb zsinati jelenlétének lehetőségét nem lehet és nem is szükséges. A kánonjogban jártas egykori kanonok tudását megőrizte sőt szükség esetén hasznosította a remeték közössége - közösségei érdekében. Ezért valószínű, hogy jelen volt a helyi zsinaton éppen úgy, mint az egyházi élet fontosabb eseményein, legalábbis azokon, amelyek az egyházi törvényhozáshoz kapcsolódtak. A remeték, talán maga Özséb társai nevében, IV. Orbán pápa (1261-1264) „lábai elé járulva kérték: kegyeskedjék megengedni, hogy a remeteéletból a Szent Ágoston szabályai szerinti életre térhessenek át."

8 A pápához fordulást az 1215-ös zsinati rendelkezés mellett IV. Sándor (1254-1261) azon döntése indokolta, miszerint a kisebb remeteközösségeket egyetlen rendbe kell egybeolvasztani, az ágostonos Regula alatt. Ez a szabályzat meglehetősen tág kereteket adott és a remetéskedést nem gátolta. Özséb a pápához intézett kérésével elébe akart menni az esetleges beolvasztási kísérletnek. Ennek a kérésnek az a lényege, hogy a remeték Szent Agostom Reguláját szeretnék követni