Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Kovács Sándor Iván: Kölcsey Ferenc lábnyoma elvész a miskolci porban

szerepel!) biztosan becsülte mint írót, ám rajta kívül vajmi kevesen lehettek, akik többnek láthatták megyei hivatalnoknál ezt a magas növésű, boltozatos homlokú, komoly, nagy műveltségű negyvenéves férfit. A Kraudy-gyerekek közül Kraudy Matild Augusta élt legtovább (1820-1898). Az ő fia, Molnár Bertalan „nyugalmazott vármegyei főjegyző" helyezte el 1903-ban Borsod megye levéltárában a Kraudy család nemességét igazoló okmányokat. Kraudy Matild tízévesen láthatta Miskolcon Kölcsey Ferencet. Ki lehet a megmondhatója, mit tudott arról, kit lát? És ki mondhatja meg: visszagondolt-e valaha is arra a himlőhelyes, fél szemére vak, kopasz úrra, aki ha kellett, németül s franciául is részt vett a társalgásban, s a latinnal, meg a göröggel is elboldogult? A két nagylánynak inkább lehetett emléke a szatmári aljegyzőről, hiszen ők ülhettek a fortepiano mellett, az ő kötéseiket, hímzéseiket, Victor Hugóból felmondott idézeteiket csodálhatták meg a vendégek. De hát Emilia Julianna 1835-ben huszonhárom évesen, Juditha Leontina egy évvel előbb tizenkilenc évesen meghalt. A „hagyományőrző" ekképpen mégiscsak a hosszú életű Matild, vagy fia, Molnár Bertalan lehetett - szeretné elképzelni százhetvenöt év múltán a mohón kíváncsi irodalomtörténet-író. De maradjunk csak a bizonyosságoknál. Más Kraudyakra is vessünk pillantást. Ha nem is kerül elő érdemi adat a miskolci Kölcseyhagyomány folytonosságáról, markáns arcélek derengenek fel Miskolc 1848 utáni bő félszázados történetéből. Ez a Kraudy-nemzedék még szintén pénzügyietekből él, de már szorosabb a kapcsolata a művelődéssel, helyenként a művészettel, az irodalommal is. Az 1847-ben 400 ezer forintos forgalmat lebonyolító miskolci Takarékpénztár egyik részvényese az a többszörös háztulajdonos Kraudy László, aki 1844-ben megvette a Sötétkapu épületkomplexumát, s 1849ben a Takarékpénztár pénzeinek egyik menekítőjeként Szentesen halt meg. Az alföldi Szentes városában is éltek görögkeletiek (kis belvárosi templomuk óvott műemlék; a leghíresebb szentesi görög kereskedőcsalád a Haris volt, egyik leszármazottjuk pesti polgár lett, az ő nevét őrzi a Haris köz utcanév). Alighanem ez is motiválta az éppen Szentesre menekítést. Meglepve olvasom a szentesi evangélikus halotti anyakönyv bejegyzését: „Kraudi László kereskedő, 31 esztendős, Miskolci származású, ide Szentesre menekült." Meghalt 1849. július 31- én, eltemették augusztus 1-én. „Halálának oka: öngyilkos." A harmincegy évesen meghalt Kraudy László 1818-ban született, nős volt; felesége, Hutter Teréz az 1860-as években az ő emlékére öntetté a miskolci evangélikus templom egyik harangját. Aki a miskolci pénzek Szentesre menekítésében a szegény Kraudy Lászlónak segítségére volt: a nála négy évvel idősebb Kraudy József