Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Kovács Sándor Iván: Kölcsey Ferenc lábnyoma elvész a miskolci porban

pedig Kendét tájékoztatta miskolci napjairól. (Miskolcot hét levele em­legeti, s közülük hármat keltezett innen.) Vécsey administrator annyira elégedett volt aljegyzője munkájá­val, hogy „valami egy hónap" elteltével (ez január 24-étől február végéig számítható, amikor Kölcsey visszautazott Szatmárba), áprilisban már újra vinné magával. Kölcsey április 28-án tervezte „Miskolc felé" a má­sodik indulást Csekéról, de a nagy vízáradások miatt csak május 5-én hajtottak be ismét a borsodi megyeszékhelyre a Zsolcai- vagy a Szentpé­teri-kapun. Ez a második miskolci időzés rövidebb volt az előzőnél. Kende 1830. május 12-én még Miskolcra írhatott Kölcseynek. A miskolci Kölcsey-levelek zömét Angyal Dávid már 1887-ben kö­zölte a Kölcsey Ferenc Minden munkái X. kötetében. Úgy látszik, eze­ket sem akkor, sem később nem olvasták az Avas alján, mert Kölcsey miskolci lakozásáról mindmáig nem történt említés. Még annak figyel­mét sem hívták fel rá, aki pedig maga is többféle minőségben tudhatott volna róluk. Lévay Józsefre, az 1825-ben született miskolci költőkalifá­ra, az Arany-Petőfi nemzedék nagy túlélőjére, az ekkor még ereje teljé­ben lévő, rangoktól roskadozó írónagyságra gondolok, hiszen ő nemcsak minden Szinva parti irodalmi mozgás epicentruma, de megyei főjegyző, alispán és akadémikus is volt. Mit várjunk hát másoktól, még Csorba Zoltánt, Miskolc-Borsod irodalmi topográfusát is beleértve? A miskolci Kölcsey-nyomok ily módon mind 1830 után, mind 1887-et követően el­temetődtek. De ami 1830-ban Kölcseyvel Miskolcon történhetett, s akik őt ekkor itt ismerhették, arról és azokról sokmindent elárulhat ez a fi­lológiai esszé. - Ajánlom a miskolci bölcsészhallgatóknak, mert textoló­giai szemináriumaimon nemcsak tanúi voltak a tájékozódás egyes lépé­seinek, de segítettek is az anyag rendezésében, mindenekelőtt a Kraudy-iratok másolásában. A miskolci vendéglátók: a Kraudyah A Kraudyak görög kereskedők voltak. A görög (és a görögöknek nevezett) kereskedőket a török terjeszkedés szorította északabbra a Balkánról, s már a XVII. század végén megtelepedtek Miskolcon. Dobrossy István és mások kutatásaiból köztudomású, hogy a miskolci görög „Compania" fokozatosan kezébe ragadta nemcsak a város, hanem a hegyalj ai-tokaji bor kereskedelmi pozícióit is. Etnikai és kulturális különállásukat sokáig megőrizték: külön impozáns templomuk, teme­tőjük, kórházuk, iskolájuk és mindenre kiterjedő anyanyelvi írásbeli­ségük volt. Virágkorukban, a XVIII-XIX. század fordulóján minden miskolci forintból a görögöké volt legalább kétharmadnyi krajcár. Tőke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom