Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Tarcai Béla: A miskolci fotózás története

dig alkalmazhatók. Különösen vonatkozik ez a nyilvántartási rendszerekre. Hisszük, hogy ezt a problémát a számítógépes megoldások rendezni tudják. A fényképekkel való foglalkozás sok irányú általános tájékozottságot és speciális szakismereteket igényel. Ma még kevés a jól képzett szakember. Az ebból eredó' feszültségeket az ELTE-n, a Miskolci Egyetemen, az Iparművészeti Főiskolán és a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum szervezésében folyó, részben posztgraduális oktatás remélhetőleg enyhíteni tudja. Az imént említett, nem jelentéktelen, gondok mellett a legnagyobb veszélyforrás a környezetszennyezés. Ahogy a környezetszennyezés újabb és újabb meglepetésekkel szolgál, úgy kerülnek egyre nagyobb veszélybe a rendkívül érzékeny anyagaink. Arra is kell számítanunk, hogy újabb, ma még ismeretlen veszélyforrások is megjelenhetnek. Ismert jelenségek, hogy ha egy fénykép egy jól lezárt dobozból napvilágra kerül, máris megindul a lebomlás. Ebból következőleg a fotómuzeológia feladata olyan módszerek megtalálása, amelyek az eredeti fénykép kézbevétele nélkül teszik lehetővé a kutatók vizsgálódását és az értékek kiállításokon való bemutatását. Az elkerülhetetlen, természeti hatások következtében előállott értékvesztésre szinte klasszikus példája a Petőfi dagerrotípia sorsa. Az 50-es években örültünk annak, hogy a véletlen a szakemberek kezébe adta az egyetlen hiteles Petőfi fényképet, természetesen a felismerhetetlenségig leromlott állapotban. Escher Károly hónapokig tartó munkával letisztította, restaurálta és azonosította a dagerrotípiát. Néhány évig Petőfi vonásai még lathatók volta, majd fokozatosan elhalványultak és végleg eltűntek. Ma tehát már nincs Petőfi dagerrotípiánk. Szerencsére a restaurált képről kiváló minőségű reprodukciók készültek, s így a veszteség némileg pótolható volt. A fotográfiai értékmegőrzés problémakörében felvetődhet még egy kérdés: vajon csak a régi, vagy a viszonylag régi fényképek számíthatnak egy fotográfia-történeti gyűjtemény érdeklődésére, és ha ez igaz, akkor hogyan válik egy kép "múzeuméretté" vagyis mikor kezd "régi" lenni. Azt hisszük, hogy ezt a kérdést a gyakorlat már eldöntötte, bár ez a döntés még nem vált általánosan ismertté. Úgy véljük, hogy a fotómuzeológiai érték szempontjából a fotónak nincs kora, tehát egy ma vagy tegnap készült kép ugyanolyan értékeket hordozhat, mint a 100 évvel ezelőtti. A fénykép értékét a készítés időpontja csak jelentéktelen mértékben határozhatja meg. A Miskolci Fotográfiatörténeti Gyűjtemény kezdettói fogva arra az elvre épült, hogy egyforma figyelmet kell szentelni a régi és a kortárs alkotásoknak. Óvakodtunk attól is, hogy azzal a megfontolással ve-