Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Gyarmati Béla: Színi élet Miskolcon a két világégés között

is, amikor már tudta, hogy hova kell néznie, - a műsor drámai részét teljességgel érthetetlennek találta. Nem volt képes betölteni a színházi néző szerepét. Azt még megértette, hogy a színpadon énekeltek, táncoltak, vagy akrobata mutatványokat végeztek. Sőt nemcsak, hogy megértette, de gyönyörködött is egy művészben, aki a kakaskukorékolást és a disznóröfögést virtuózul utánozta. De azok az emberek, akik úgy tettek a színpadon, mintha ők nem is ők volnának, s hogy a festett vászon a hátuk mögött igaz valóság, - mindez teljesen konfundálta. Ekkor jöttem rá, hogy a természetes embernek milyen mesterkéltté kell válnia ahhoz, hogy a színházi konvenciókba bele tudjon helyezkedni s föl tudja fogni a drámaíró szándékát." S befejezésül még egy szarkasztikus mondat az angol drámaíró tollából: „Attól a pillanattól kezdve, hogy rendszeressé vált a katonák búcsúztatása (még mindig 1915-öt írunk - a szerk.) a legjobb orfeumi komédiások előkotorták emlékezetükből a legócskább vicceket és a leggyerekesebb mókákat, hogy ezt a katonai publikumot valahogy ki ne emeljék szellemi sötétségéből." Ezzel szemben Palágyiék az Othellot és a Tanítónőt is játsszák ezekben az években, noha nem a drámai művek tartják el a színházat, hanem az operettek. És ne feledjük: azon a régi Magyarországon csaknem száz színház, illetve színkör működik a fővároson kívül. Ennél azonban sokkal, de sokkal több településen van előadás, mert a „színi kerületekre" osztott országban nemcsak lehetőséget kapott egy-egy társulat, hogy bizonyos városokban rendszeresen játsszék, hanem kötelezték is az együtteseket kerületük rendszeres színházi ellátására. (A színi kerületek egyébként hosszú fejlődés eredményei. Egyes vidéki városaink nem tudtak egész éven át egy-egy színtársulatot eltartani s így több város lép alkalmi színi szövetségre. Legrégibb ilyen színi szövetség 1798-tól kezdve Kolozsvár-Debrecen-Nagyvárad színi szövetsége, amelyeket a Wesselényi-féle kolozsvári társulat látott el. Pukánszkyné Kádár Jolán nyomán még azt is közölhetem, hogy az egy színkörbe tömörült helyeknek nem kellett okvetlenül földrajzilag közel feküdniük egymáshoz, példa erre Temesvár-Pozsony-Buda, majd Temesvár-Buda színi szövetsége. A rendszer hivatalosan 1879-ben lépett életbe, s egészen a színházak államosításig fennállt; működését az Országos Színészegyesület koordinálta. Trianon következményeként persze a kerületek is átrajzolódnak. Az 1929-30-as évadban már csak 18 kerület működik.) A kerületi rendszert azért érintettem, mert ismerete nélkül a miskolci színház két háború közötti működését is nehezebb volna megérteni. Meglehet, a Sebestyének soha nem kerülnek Miskolcra, ha nem rendeződik át a Kárpát-medence.