Miskolc a millecentenárium évében 2. (Miskolc, 1997)

A művészetek világa - Végvári Lajos: A miskolci képzőművészet története a 20. század első felében

Ma már tudjuk, hogy egyik nagybátyja Lieb József festőművész ebben a régióban tevékenykedett és csak sajnálhatjuk, hogy unokaöcscse, Munkácsy Mihály nem szerzett tudomást arról az alapítványról, mely szerint ingyen tanulhatott volna a bécsi Akadémián, ahonnan féléves tartózkodása után a tandíjfizetés elmulasztása miatt kizárták. A millenniumi ünnepségek nyomán több megyében múzeum alapítására került sor, így városunkban is létrejött a Borsod- Miskolc-i Múzeum. A városi polgárság áldozatkészségének köszönhetően ekkor kerültek a múzeum gyűjteményébe a magyar reformkor kultúráját reprezentáló alkotások. A múzeum alapítása általános lelkesedést váltott ki: megmozdult a pénzügyi világ is: jelentós összegek gyűltek egybe, hogy létrejöhessen a tájegység művelődésében olyan nagy szerepet játszó felvidéki vándorkiállítás. Ezt Lyka Károly a kor vezető kritikusa és művelődéspolitikusa támogatásával egy miskolci rajztanár Balogh Bertalan szervezte meg és mutatta be a régió minden jelentős városában, Kassától Debrecenig. Ez a kiállítás kitűnően reprezentálta az akkori magyar művészet jelentős mestereit, elég csak arra utalni, hogy Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Fényes Adolf és Rippl Rónai József is szerepeltek ebben a tárlatban. A város megértette e kiállítás jelentőségét, s ha nem is vette meg a bemutatott művek legjelentősebbikét Rippl Rónai József Öregasszony ibolyacsokorral című monumentális művét, vásárolt Szinyei Mersétől, Fényes Adolftól. Talán még más alkotások is a városba kerültek. De ezeket nehéz lenne felsorolni, mert a Múzeum képzőművészeti leltárkönyvében egyetlen műtárgyat sem jegyeztek be. így aztán, hasonlóan a kaposvári Rippl Rónai Ödön hagyományhoz számos mű elveszett. Csak 1953-ban jött létre az első leltár a miskolci születésű és szívében mindig lokálpatrióta dr. Bodnár Éva művészettörténész áldozatos munkája alapján. A Balogh Bertalan szervezte kiállítások nyomán Miskolc képzőművészeti centrummá vált. Erre figyelt fel a Képzőművészeti Főiskola is. Midőn a trianoni döntés alapján Nagybánya Romániához került, lehetetlenné vált a növendékek nyári művésztelepi munkájának a hagyományos nagybányai telepen való megszervezése. A Főiskola akkori rektora Lyka Károly művészettörténész és a vezető ideológusművésztanár Réty István Miskolcra utaztak és megállapodtak egy nyári művésztelep létrehozásában. Helyi hagyományok szerint ebben a választásban szerepe volt Meilonger Dezső festőművésznek, aki a város támogatásával rajziskolát működtetett az egykori vízgyógyintézetben, mely rekonstrukciója után jelenleg a Miskolci Gáléra alkotóháza. 1921-től 1952-ig működött Miskolcon a Képzőművészeti Főiskola nyári művésztelepe. Évente 50—60 növendék dolgozott itt egy-két hóna-