Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

Miskolc a millecentenárium évében

Az 1992-től folyó színházi rekonstrukciónak kötetnyi a sajtóanyaga, illetve a munkaközi állapotokat, vagy egy-egy megvalósulást, átadást dokumentáló fényképanyaga. A millecentenáriumhoz közeledve egyre több szó esett a véghajráról. Volt olyan időszak, amikor a rekonstrukción 200-nál is több munkás dolgozott. 1996 augusztusában a Raszter Építőipari Kft. műszaki igazgatója, Kalmár László úgy fogalmazott, hogy befejezéséhez közeledik az ország egyedülálló színházegyüttesének, komplexumának teljes átadása. A szabadtéri vagy nyári színház ekkor már közeledett a műszaki átadáshoz. A tervek szerint 1997-ben még esőbeállóhoz hasonló fedelet építenek felé, hogy a nézőteret óvják az időjárástól. Az a tény, hogy a nagyszínház, a szabadtéri színház és a kamaraszínház egységet képez, valóban különlegessé teszi a színháztömböt. A közel másfél milliárd forintba került nagyberuházás az évadnyitó társulati ülésre készült el. A szabadtéri színpad felavatására szeptember 6-án, a millecentenáriumi gálaműsora pedig 7-én és 8án került sor. A színházi rekonstrukció végén Bodonyi Csaba tartalmas, a jövőre is vonatkozó elképzeléseit az alábbiakban fogalmazta meg: A funkciók egységében sikerült gondolkodni. Az együttesnek része a 720 fős nagyszínház, a 300 fős kamaraszínház, a 100—200 fős stúdiószínház s egy 480 férőhelyes, lefedésre váró szabadtéri színpad. Ennek a színházi együttesnek bármelyik részébe bemegyek, érzem, hogy befogad. És funkcionálisan azt nyújtja számomra, amit elvárok. A Halmainé Fehér Margit által készített interjúban Bodonyi Csaba arra a kérdésre, hogy mit vár a jövőben a kapcsolódó környezettől?, a következő választ adta, amely a színházlátogató számára a koncepció továbbgondolását jelenti, tehát azt sugallja, hogy a rekonstrukció még nem befejezett, nem lezárt. „Koncepcionális kérdés, és én nagyon szeretném, ha a városnak lenne annyi érzékenysége és kultúrája, hogy úgy fejezi be, ahogy én szeretném. Tehát hogy egy artisztikus udvar jöjjön létre, amelyben ugyan van kerthelyiségszerűen működő vendéglátó egység, de ez művészeti programokhoz kötődik. A programokhoz kapcsolódnának képzőművészeti kiállítások, hogy felerősítsék az átrium művészi atmoszféráját, az orfeum jellegű működést. Itt van például a száz négyzetméteres vasfüggöny, amely a terveim szerint képzőművészeti alkotás lenne egyben: az egész felületen vagy tíz zománckép szerveződne. A Kamaraszínház hat, íves fali fülkéje szintén arra vár, hogy valaki, vagy valakik kifessék, és szobortalapzatok is vannak, amelyek szobrokra várnak. A térképzés fontos eleme a növényzet kialakítása. Mivel abba a térbe fát nem lehetett telepíteni, az udvar egyik belső fala több emelet magasságban vadszőlővel lesz befuttatva. Jövőre pedig, ha lesz rá pénz, az udvart lefedjük mozgótetővel. A zenekari próbaterem, a baletterem és a stúdiószín-