Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Cselényi József-Lévay Imre: A műszaki haladás és a gépipar fejlődésének kölcsönhatása városunkban

Cselényi József-Lévay Imre A MŰSZAKI HALADÁS ÉS A GÉPIPAR FEJLŐDÉSÉNEK KÖLCSÖNHATÁSA VÁROSUNKBAN A címből is kitűnik, hogy előadásunkban a tudomány és a technika kölcsönös egymásra hatásának a folyamatáról kívánunk szólni, amelyet nem lehet csupán csak Miskolc városára vagy akár az északmagyarországi régióra korlátozni. Világos tehát, hogy a téma tárgyalása megkíván bizonyos általánosítás megközelítést is. A XIX. században a tudomány még többnyire elválik a technikától: a kutatók, kísérletező fizikusok, kémikusok többnyire maguk barkácsolják eszközeiket, laboratóriumi felszerelésüket. A XX. századtól kezdve azonban — a növekvő igények miatt — külön foglalkozássá válik a tudományos műszerek, kísérleti berendezések gyártása. Jellemző, hogy ezek a kis műhelyek az egyetemeken alakulnak ki. Ennek lesz eredménye a kutatók, a labor- és műszergyártók (fejlesztők és fejlődést kívánó ipari műszaki szakemberek) között valamiféle együttműködés. Ha a XX. század ipar fejlődésének a történetét nézzük, a század elején az ipar alig igényelt többet, mint a mindenhez értő tervező mérnökök alaptudását. A műszaki egyetemeken is eszerint folyt a képzés. Ugyanakkor a tudományos részismeretek növekvő tömege az elméleti szakembereket arra ösztönözte, hogy általánosabb, un. globális összefüggéseket keressenek. Amennyiben ez sikeres volt, ezek hatására az iparban megszületett az alkalmazott tudományok számos új ága, mint az aerodinamika (repülés tudomány), híradástechnika, a nagyfrekvencia alkalmazása, a vákuumtechnika, a szerkezeti anyagok széleskörű ismerete; a gépészet terén a gépelemek tudománya, a belső égésű motorok, víz- és gázturbinák, a kis- és nagyhőmérsékletek technikája, akusztika, hegesztés technológia, stb., amelyek maguk után vonták a közlekedéstechnika és egyéb területek fejlődését. Mindezek előzményének kell tekinteni mindazt a jelentős fejlődést, amit a XIX. század második felében a kohászat ért el például a Bessemer, ill. a Siemens-Martin acélgyártási eljárásokkal. Ha még mélyebbről keressük a gyökereket, akkor Agricola Georgius 1556-ban közzé adott „De re metallica" című művében összefoglalt ásványtani, bányászati és kohászati ismeretek is induló alapnak tekinthetők. A XX. század első felében már megállapítható, hogy a tudomány és a technika egymás fejlődését kölcsönösen elősegítik. Ez a fejlődési folyamat, amely alapvetően az egyetemekről indult ki, a század első évti-