Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Sziklavári János: A diósgyőri vasgyár jelentősége a magyar gazdasági életben a második világháború után

Nem a Vasgyár, hanem a kormány feladata a megszűnt munkahelyek helyett új munkahelyeket létesíteni! Ezért sem a Vasgyár, sem a város számára nem tett jót, hogy a gyár vezetése és a társadalmi szervezetek nem új munkahelyek létesítéséért, hanem - téves jó szándékból - munkahelyek megtartásáért harcoltak a kormányokkal szemben. Ily módon - akaratlanul - tartósították a műszaki lemaradást; azzal pedig, hogy nem kényszeríthettek ki új munkahelyeket, hátráltatták a térség gazdasági fejlődését. Ami viszont a kormányzatot illeti, arra is ügyelni kell, hogy munkahelyek megszüntetése nem lehet csupán adminisztratív intézkedés, hanem számításba kell venni azt is, hogy a meglévő telephelyek, termelő berendezések, infrastruktúra, szolgáltatási kapcsolatok - mind a nemzetgazdaság beruházott vagyona lévén - minél nagyobb részben hasznosuljanak. A meglévő humánértékek, melyekbe szélesen értelmezve, nemcsak a műszaki értelmiség, a tanult és gyakorlott fizikai munkaerő, hanem a tevékenység bármely részéhez szükséges és használható tudást, ismereteket hordozó gazdasági- kereskedelmi-, adminisztratív- vagy segédmunkaerő is beleértendő, mindezek a nemzetgazdaság humán vagyonának szerves részét képezvén - minél kisebb mértékben menjenek veszendőbe. A 7. ábra diagramja nem vaskohóiparokat, hanem egyes országok gazdaságát minősíti az egy főre jutó acélfelhasználás (nem termelés!)