Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Remport Zoltán: A Diósgyőr-hámori vasgyártás technikai fejlődése 1770-1867-ig

méretű. Ekkor a vastermékek árai a század eleji áraknak csak 83%-án állnak, ekkora áresést pedig a diósgyőri vasgyártás nem képes elviselni. Diósgyőr ugyanis a gömöri vas gyártókkal szemben egyre hátrányosabb helyzetbe került. A hátrányt részben ércei növekvő távolsága, szétszórtsága és elszegényedése, részben a vízgazdálkodás nehézségei okozták. A nagyolvasztók vízellátását ugyanis sem Ómassán, sem Újmassán sohasem sikerült megoldani. Arra a kérdésre pedig, hogy akkor a kohókat miért nem telepítették máshová, egyszerű a válasz: mert egész Borsodban nem találtak a kohótelepítésre alkalmasabb helyet. A diósgyőri vasgyártás sem a bécsi kamarának, sem a részvényeseknek nem hozott túl nagy nyereséget, a ráfizetéses évek annál több bosszúságot. Aligha vitatható azonban, hogy Miskolc körzetének fejlődését a vasipar kifejlesztése nem kis mértékben segítette. A favásárlással komoly jövedelemhez juttatta a diósgyőri koronauradalmat, azonkívül, a saját elszámolásban foglalkoztatott munkásain túlmenően, nagyszámú fuvarosnak, favágónak, bedolgozónak, iparosnak és kereskedőnek adott kenyeret. Jóllehet Miskolc városa vasgyártás nélkül is, fekvésénél fogva, erősen fejlődő település volt, nem lehet vitás, hogy annak forgalmán sokat lendített a vasgyártás is. Az országnak azokban a körzeteiben, amelyekben vasat gyártottak, de a forgalmi központoktól távol estek, világosabban mutatható ki, hogy a 19. században nemcsak az életviszonyok, de a munkakultúra is magasabb színvonalat ért el, mint a tisztán mezőgazdasági körzetekben. Egyértelműen megállapítható, hogy a vaskohászat jelenléte emeli a vasfogyasztást, fuvarigényén keresztül ösztönzi az állattenyésztést, a lakosság helyben tartásával fokozza a fogyasztást és élénkíti a kereskedelmet. A vasgyártásnak is ilyen hatása nyilvánvalóan Miskolc körzetében is érvényesült. Nem véletlen, hogy Miskolc lakossága, amely a 18. században még Egerével egyszinten állt, a 19. század közepére annak másfélszeresére duzzadt. Hiába volt Eger egyházi és feudális központ, az iparosodó Miskolc lett a Bükk fővárosa. Ezenkívül a vaskohászat kinevelt egy ütőképes szakmunkás réteget is, amelyre a 19. század végi, most már magasabb fokon és fejlettebb módszerekkel művelt vas- és acélgyártás méltán támaszkodhatott. Borsodban máshol mások is kezdeményeztek a 18-19. század fordulóján nyersvasgyártást, ezek a kezdeményezések azonban rendre megbuktak, egyedül a hámori bizonyult időtállónak. Mindezek az eredmények pedig a két Fazolának köszönhetők: Fazola Henriknek, a borsodi vasgyártás megteremtőjének és fiának Fazola Frigyesnek, a helyi kohászati kultúra eredményes fejlesztőjének. Nélkülük vagy be sem indul a Bükk körzetében a vasgyártás, vagy befullad, mint a többi korai borsodi vasgyártó kezdeményezés.