Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A bányászat, a kohászat és a gépipar Miskolcon - Mándy András: A régió bányászata és Miskolc ipari fejlődésének kapcsolata

időben dinamikusan fejlődő lakótelep, valamint Parasznya és Varbó lakosságának is. Ezen kívül csak földút vezetett ebbe a völgybe 1940-ig. Ekkor ugyanis elkészült egy makadám út, mely 10 év alatt tönkrement és a mai utat csak az 1950-es években építették ki. A Pereces-Pálinkás-Baross akna közötti alagutat 100 évi használat után szüntették meg, bejáratát is betömedékelték, hasonlóan az 1960-ban üzembe helyezett Pereces lyukói 1860 m hosszú alagúthoz pedig mindkét alagút részét képezné a világörökségnek. Mellesleg megjegyzem a ma Magyarországon üzemben lévő leghosszabb alagút Piliscsaba mellett van és 780 m hosszú. A vasút megszűntetése gazdaságilag nem érintette a bányát, mert közben elkészült a berentei kötélpálya és a Vasgyárban áttértek a földgáz tüzelésre és így nem sok szenet használtak. A szénbányászat felfejlődésével együtt gyarapodott a terület lakosságban is. „Az első 38 vendégmunkás 1871-ben érkezett Perecesre Tiszáról" (1 J. 1872-73. évben 40-40 ezer Ft-ot biztosított az állami költségvetés lakásépítésre. Az 1900-as évek elején épült az új emeletes iskola. 1910-ben 137 házban 2312 személy lakott. Ekkor még felépítettek egy 12 emeletes házból álló kolóniát, melyben 120 lakást alakítottak ki az újonnan betelepülők részére. A második világháború közötti dekonjunktúra idején intézményesen alig épültek lakóházak, viszont ekkor indultak be a magánépítkezések. 1928-ban szentelték fel a római katolikus templomot. Az 1950-es években a nehézipari fejlesztés idején épült ki a mai Debreczeni Márton tér a kor stílusában, emeletes házakból 210 lakással. Az itt épült munkásszállók egyike középiskolás kollégium lett míg másokat nyomortanyává süllyesztettek az önkényes beköltözők. Miért kellett mindezt elmondanom? Köztudott, hogy egy ország, vagy város fejlődésében döntő jelentőségű a polgárok mennyisége és minősége. A betelepülő bányászok nagy hatással voltak Miskolc kereskedelmére, szolgáltató iparára, kulturális életére. Bányásznak lenni - leszámítva a dekonjunktúra időszakát és az elmúlt néhány évet - komoly és biztos egzisztenciát jelentett. Az átlaghoz képest jól megfizetett bányászok jelentős keresletet jelentettek a miskolci üzletekben, vendéglátó iparban, szórakoztató iparban. A korábban elmondott adatokból kitűnik, hogy a bányászok nagy családosok voltak általában. Gyermekeik az alapfokú képzést ugyan megkapták a telepi iskolákban, de továbbtanulni Miskolc középiskoláiban tudtak. Abban, hogy a Bányamérnöki kar Miskolcra került, jelentős szerepe volt a térség bányászatának és elsősorban a szénbányászatnak. A kutatási-fejlesztési megbízások, melyeket a bányák adtak, jelen-