Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Miskolc kereskedelmének és iparának története - Veres László: Céhes iparfejlődés és a manufaktúrák jelentősége Miskolc történetében

kedő beadványában papírmalom létesítését vetette fel Majláton, azonban kérelme elutasításra talált. A közhiedelemmel ellentétben 1782ben még nem készítettek papírt Diósgyőrben, az írott források alapján bizonyíthatóan csak 1806-1807-ben. Kimutatható, hogy a néhány nagyobb létszámú munkást alkalmazó vállalkozás csekély hatással volt Miskolc gazdasági életére. A fémipar fejlődésében alig mutatható ki kapcsolat Omassa és Miskolc között. A városi iparosok nagyobbrészt gömöri kereskedőktől vásárolták az alapanyagokat. Csekély kapcsolat mutatható ki a bükki huták és a városi üveges céh között is. Bár kétségtelen az, hogy a miskolci üvegesek is használták a huták ablaküvegeit ablakozásra, de a hutákban gyártott öblösüvegek csak ritkán szolgáltak a városi mesterek számára alapanyagul, amikor gravírozott, metszett díszű termékeket állítottak elő. Miskolcon csak egyetlen manufakturális jellegű vállalkozás létesült, Butykay József kőedény gyára, amely 1812-ben kezdte meg a termelését és a városi polgárság igényeinek kielégítésére elsősorban díszkerámiákat gyártott. Az üzem többszöri tulajdonos váltással és állandó pénzügyi nehézségekkel küszködve az első világháborúig termelt, szinte állandóan 19. század eleji színvonalon és folyamatos értékesítési gondokkal küszködve. A 19. század elejének Miskolcán a kőedénygyáron kívül csak Leszih Miksa 1840-ben alapított gépgyára és két gőzmalom tekinthető még nagyobb ipari vállalkozásnak. Az 1840-es évektől üzemelő Dvorszki-féle és Kohn Salamonféle gőzmalmok közül az utóbbi volt a jelentősebb, 20 pár kővel üzemelt és közel ötven munkást alkalmazott. Látható, hogy a 18. század elejétől bekövetkező manufakturális iparfejlődés úgyszólván hatástalan volt Miskolc gazdaságára. Az okok az országos fejlődési tendenciákban mutathatók ki. Miskolc elsősorban kereskedőváros volt kézműves ipari jelleggel. A város 19. század második felében érzékelhető gazdasági-ipari arculata a céhes korszakban gyökeredzett és a századokkal korábban kialakult ipari szerkezettel mutatott kontinuitást. Borsodban a 19. század második felében a nagyipari jelleg vált dominánssá. Az iparban foglalkoztatottak számaránya a századfordulóra az 1870-es évek kimutatásai szerinti 1284-ról 22553-ra növekedett. Közülük 4512 volt az önálló iparosok száma, de az iparkamarai kimutatások az országos statisztikáknál kisebb létszámot határoztak meg: 3506 iparost. Ezek 52%-a volt miskolci illetőségű, míg a fennmaradó 48% a megye 178 településén oszlott meg. Segédszemélyzettel együtt 3339 kisiparos működött Miskolcon (a segédszemélyzet száma 1482 volt) ugyanolyan színvonalon és az építőipart leszámítva ugyanazokban a szakmákban, mint a korábbi századokban. A kisiparosok csak néhány iparágban törekedtek a termelés és a technikai lehetőségek korlátainak ledöntésére. A gubás és a szűrszabó iparosok a pok-