Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Az elmúlt évszázad városépítése - Iglói Gyula: Városépítés és építészet Miskolcon 1960-1970 között

Vállalat dolgozói által elkészített várostérkép színes mettlachi lapjai 30 év után is a készítőinek tökéletes mesterségbeli tudását tanúsítják. Van egy városrésze Miskolcnak, ahol a tervszerű fejlesztéssel először egy gimnázium épült fel 1950-ben. Már tanítottak a gimnáziumban, amikor a Diósgyőr felőli oldalán még szántóvető munkát is végeztek. Már-már azt hittük, hogy a Szinyei Merse Pál utcai bányászházakkal lezárult a jelenleg jelző nélkül maradt, korábban Észak-Kiliánnak hívott lakótelep beépítése, amikor a helyi politikusok közbeszóltak. Az 1960-ban készült ÁRT. vizsgálatok szerint a Terület Ény-i negyede tartalék - korábban kórházépítési terület - volt. A 10 évvel későbbi ÁRT ugyanarra a helyre zöldsávval keretezett, nem bűzös ipari létesítményt jelölt. A két időpont között történt, hogy a Vörösmarty utcai tejüzem helyett a népgazdasági tervbe bekerült egy vidéki tejüzem célcsoportos beruházásként. A fővárosi beruházó úgy érvelt, hogy számára akkor is teljesül a tervelőírás, ha azt nem Miskolcon, hanem Szegeden valósítják meg. az akkor még a főutcán volt MTESZ irodából személyesen kísértem ki tárgyalás közben a fővárosi beruházó képviselőjét tanácselnöki gépkocsiban, megmutatni a párt- és tanácsi vezetők által mondott helyre. A szemerkélő esőben a gépkocsiból ki sem szállva látta meg a miskolci tejüzem beruházásra felajánlott közműves területet. Az előbbi városrésszel szembeni területen van az a miskolci lakónegyed, amelyről elmondhatjuk, hogy ilyen egységesen, - a tervezést is beleértve rövid idő alatt — nem épült városrész Miskolcon. A pár éve történt - az 1993 decemberi — közgyűlési döntés után ennek a városrésznek sincs „hivatalos neve" . Az ötvenes években a Lorántfy Zsuzsanna utcától a kisvasútig, vele párhuzamosan a Kiss tábornok és Könyves Kálmán utca között hat lakóutca volt, kevésszámú földszintes lakóépülettel. A Könyves Kálmán utca és Szinva közötti területen a „Kender földek" utcák nem voltak. Egy 1960-as évi lakásépítési terv szerint ide „Kilián-Dél szövetkezeti lakások" voltak ütemezve. Nem szánom kitérőnek a mondanivalómtól, amikor felemlítem az egyes városrészeken „meggyökeresedett" magyartalan helymeghatározásokat. Akik Észak-Amerikát vagy Dél-Afrikát mondanak, itt Miskolcon Kilián-Északot és Avas-Délt emlegetnek. Azt hiszem ez a magyartalanság miskolci specialitás, akár a volt városi tanács megrendeléseiből, akár a volt Miskolci Tervező Vállalat műtermeiből terjedt el. Visszatérve a Kenderföldi területre: itt is beleszóltak a helyi politikusok a városrendezésbe. Főleg a Kohászati Művek képviselőinek számtalan fórumon képviselt érdekeire tekintettel az Árvíz és az Iván utcák közötti családi házas beépítési mód megmaradt. A többszintes, telepszerű beépítés nem vette igénybe az ott élők ingatlanait. Szinte 19. századi módszerrel, telekről telekre vizsgálva voltam kénytelen megha-