Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Az elmúlt évszázad városépítése - Iglói Gyula: Városépítés és építészet Miskolcon 1894-1919 között

c) Miskolc városában és határában lévő ingatlanok birtokváltozása alkalmával fizetendő városi illetékre vonatkozó szabályrendeletet. Ezeket a szabályrendeleteket ugyancsak az említett bizottság készítette el és terjesztette elő. A jóváhagyott szabályozási tervezetet és annak kiegészítő részét 30 napi közszemlére tették ki, s annak elteltével jóváhagyás céljából a belügyminisztériumnak terjesztették fel. A belügyminisztérium a hozzá küldött iratokat hatásköri okok miatt nem hagytak jóvá és Borsod vármegye törvényhatóságának küldte meg 1899. január 27-én. A jóváhagyási eljárás a különféle hivatalokban még évekig tartott, mígnem 1902. október 7-én a városi közgyűlés meghozta a 160. kgy./ 1902. sz. határozatát, amelyet a vármegyei közgyűlés 1902. december 10-én módosításokkal jóváhagyott. A város későbbi fejlődésére is meghatározó érvényű módosítás arra vonatkozott, hogy megváltoztatták a Széchenyi utca tüzérlaktanyáig való meghosszabbítását elrendelő szabályozás minősítését. Megszüntették ezen új utcanyitás C. osztályát, amely „a kívánatos ... de közszükséget ez idő szerint nem képező utczák nyitása" közé sorolta be a szabályozást és helyette a B. osztályba vették fel. Ezzel a módosítással a Széchenyi utca meghosszabbítása „a közérdek szempontjából szükséges utczák, vagy terek alkotását s a már meglévő terek nagyobbítását" elrendelő osztályba került. Amint a történelem igazolta, az utca végleges megnyitására kereken 50 esztendőnek kellett eltelnie, ugyanis a teljes kettős vágányú villamospálya ünnepélyes üzembehelyezése 1952. december 13-án történt meg. A Bajcsy-Zsilinszky utcai közúti aluljáróval megszűnt a Gömöri vasúti sorompó város vérkeringését akadályozó szerepe is. Az új utcanyitás gondolatát az Adler-Lippay terv tartalmazta először, amit az 1898-ban elfogadott szabályozási terv némi nyomvonal változattal fogadott el. Lényegében az 1898. évi új út koncepcióját valósították meg azok, akik a háború után jelentkezett közlekedés fejlesztési tervet komplex módon dolgozták ki. A Szabadság című lapban írták 1902. május 24-én a város szabályozásáról: „Evek hosszú során át vajúdik már a városrendezés nagyfontosságú ügye ... és most, midőn a dolog végbefejezéshez közeleg, elmondhatjuk, bizony-bizony nincs okunk örülni. Mi eleitől fogva a budapesti mérnök és építész-egylet tervezetének voltunk a hívei. Ám ezt a mi szűk látókörű vezető férfiaink nem fogadták el egész terjedelmében, csak egyes részleteiben. Úgy összenyomorították azt, hogy Miskolcz városából szép, csinos város ebben az életben soha többé nem lesz . . . Most itt van előttünk egy miniszteri rendelettel jóváhagyott városszabályozási tervezet, mely mellett talán elnyomorgunk majd egy-két évtizedig, aztán ismét újat kell csinálni, mert a város fej-