Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Miskolc 1702-1872 között - Horváth Zita: Miskolc és környékének egyházi élete a 18. században a canonica visitatiok tükrében

Horváth Zita MISKOLC ÉS KÖRNYÉKÉNEK EGYHÁZI ÉLETE A 18. SZÁZADBAN A CANONICA VISITATIOK TÜKRÉBEN Az egyháztörténet egyik legfontosabb forrása a canonica visitatio, az egyházlátogatási jegyzőkönyv. „A vizitatiot az egyház úgy határozta meg, mint az egyházi felsőbbség látogatását, amelyet a hit megerősítése céljából és a hiányok megszüntetése érdekében tesz."

1 Egyházlátogatások már a kora középkorban voltak mind a keleti, mind a nyugati egyházban, de a tridenti zsinat (1545—1563) az, amely a canonica visitatiok rendjét új szellemben átalakította. Kötelezte a püspököket arra, hogy évenként - nagyobb egyházmegyékben két évenként - személyesen tartsanak vizsgálatot; a Szentszék küldötteiként még az exempt személyeket és helyeket is vizsgálják meg. A püspököt helyettesíthette általános vikárius, legtöbbször esperes. Magyarországon az 1611-es és az 1629-es Nagyszombati Zsinat szabályozta a vizitatiok rendjét. A 18. század különösen érdekes az egyházlátogatások szempontjából, ugyanis az 1715. évi országgyűlés és a Carolina Resolutiv (1731) értelmében a protestánsok hosszú időre katolikus felügyelet alá kerültek, így az illetékes megyéspüspök a protestáns gyülekezetekben is vizitálhatott.

2 Miskolc esetében a 18. századból két egyházlátogatási jegyzőkönyv maradt fenn. Az első 1746-ból - ami az egri egyházmegyéből is az első - gr. Barkóczy Ferenc (1710-1765) egri, későbbi esztergomi érsek idejéből; a második 1769-ből gr. Esterházy Károly (1762-től érsek) - aki egyébként gr. Esterházy Imre esztergomi érsek unokaöccse volt - idejéből. A canonica visitatiok tartalmazzák a Mindszenti anyaegyház és leányegyházainak leírását. A 18. században, az egyházlátogatások idején Miskolcon két katolikus templomot találunk, az egyik a Mindszent községben a Mindenszentekről elnevezett ispotályos templom, a másik a minorita templom. A minoriták megtelepedését 1729-ben engedélyezte III. Károly (17111740), de minthogy a szerzetesrendek felett nem gyakorolt felügyeletet a megyéspüspök, így róla kevés adatot találunk a vizitációkban. 1 Beke, 19. p. 2 1742-ben ezt Mária Terézia megerősítette.