Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)
„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - Miskolc 1702-1872 között - Stipta István: Miskolc igazgatásának jellegváltozásai 1755-1871 között
Az Országbírói Értekezlet visszaállította a kétfokozatú bíráskodási rendszert. Eszerint első szinten a főbíró járt el a tanácsbeliek közreműködésével, fellebbviteli fórum a városi törvényszék volt. 8. Az 1865-től 1871-ig terjedő korszak a helyi igazgatás személyi feltételei terén hozott alapvető változásokat. Az előzetes adatok arra utalnak, hogy a helyi igazgatásban közreműködők nagy mértékben cserélődtek, a régi rendszert kiszolgáló hivatalnokok jelentős része állását vesztette. Az alkotmányosság helyreállítása után rövid ideig politikai kérdések, az önszerveződéssel együtt járó mozgalmak uralták a helyi igazgatást. Az új korszak azonban egyelőre nem hozta meg a régen várt önállóságot. Kiderült, hogy a kiegyezést létrehozó politikusok többsége ragaszkodik a vármegyei autonómiához, az Eötvös József hirdette „szabad község" gondolatát kevesen támogatják. Miskolc sem számíthatott nagyobb közjogi mozgástérre, mint amennyit az 1848-as törvények szabályai kínáltak. A kiegyezés eredményezte kényes politikai egyensúlyt nem lehetett a kis-, és középvárosok önállóságának, közjogi befolyásának növelésével veszélyeztetni. 17 Az újjáéledő és egyelőre országos irányítást nélkülöző helyi és középszintű igazgatási szervek eltérő módon alakították ki szervezetüket. Miskolc esetében a belső hivatali rendet és testületi hatásköri szabályokat a hagyományosan erős karakterű vármegye meghatározó módon befolyásolta. Elhárítva minden túlzó városi ambíciót 1867 május közgyűlésén világossá tette: Miskolc továbbra is első fokú bírósággal felruházott rendezett tanácsú város. 18 A korabeli értelemben vett önkormányzati igazgatás mellett országosan ekkor épül ki a decentralizált állami apparátus. Az önkormányzati szerveknek - uralkodó felfogás szerint - az állami közigazgatást is közvetíteniük kellett, anélkül azonban, hogy ezen feladatok teljesítéséhez központi támogatást kaptak volna. A helyi politikai mozgalmak a kiegyezést követő években is arra irányultak, hogy a helyhatóságok nagyobb közjogi és gazdasági mozgásterülethez jussanak. A modern állam azonban 1867 után csak úgy láthatta el gazdaságirányító és belső egyensúly teremtő szerepét, ha a folyamatokat kézben tartva saját szerveivel végezteti feladatait. Ezzel magyarázható a területi és helyi szervek fokozatos térvesztése a központosító törekvésekkel szemben. 17 Sarlós Béla: Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében. Bp. 1976. 11. old., Halász István: Közigazgatási eszmék fejlődése Magyarországon. Nyugat, 1914. VII. évf. II. félév. 15. old. 18 Szendrey IV. köt. 178. old., Halmay 123. old., B.-A.-Z. m. Lt. IV.B/ 753 Borsod Vármegye Bizottmányának Iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek 3. köt. 20. old.
