Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

Miskolc a millecentenárium évében

napjainkban is velünk él. Ezekről a díszítő elemekről írják a rendezők, hogy „a legrangosabb nemzetségek vezetőit a közösségtől elkülönítve (Zemplén, Geszteréd) vagy családjukkal és fegyveres kíséretükkel közös temetőibe temették (Karos, Rakamaz, Tarcal). Díszes fegyvereket hordtak egykor, ruhájukat arany- és ezüstveretekkel ékesített fegyveröv övezte, ezen függött a díszes lemezzel ékes bőrtarsolyuk. E tarsolylemezek a honfoglaló magyar művészet talán legszebb termékei. Az ezüstlemezek hátulról domborított levélmintáját, elől még vésővel, poncolóvassal aprólékosan megmintázták, majd az egész felületet az ún. tűzaranyozással borították. (Finom aranyport olvasztottak rá.) Ezeken láthatjuk teljes pompájában honfoglalóink ún. palmettás (leveles-ágas) díszítőmotívumát is. E növényi ornamentika nem pusztán térkitöltő elemül szolgált: őseink a világmindenség összekapcsoló, az élet forrásául szolgáló életfa, vagy világfa jelképét látták benne." A kiállítást, amely nemcsak magyarországi, hanem szlovák és lengyel, nemcsak környező városokból, hanem Győrből, Szegedről, Szolnokról, Kecskemétről származó anyagot mutatott be, jó féléven keresztül nézhették az érdeklődők ezrei. Valójában a millecentenáriumi évet nyitó nagyszabású kiállítás „nem tűnt el nyomtalanul", emlékét, s így a millecentenárium emlékét is Varga Éva alkotása őrzi a Kossuth L. utca elején. A múzeumi kiállítás részlete