Miskolc a millecentenárium évében 1. (Miskolc, 1997)

„Miskolci Évszázadok" konferenciák a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére - A honfoglalástól napjainkig - Kobold Tamás: Az eltelt évszázad tanulságai, s napjaink városképe

sát látták az építkezésekben. Kiváltképpen vonatkozott ez Miskolcra, a leendő felsőmagyarországi „fővárosra". S bár a kölcsön felvételekor a Nagy-Miskolc koncepció már élt, a kitűzött cél a közvetlen, vagy szomszédos települések idecsatolásával a százezer fős nagyváros megteremtése volt, a kölcsön építkezései és nagy infrastrukturális beruházásai nem lépték túl a történeti Miskolc határait, egyetlen dollár, korona, pengő vagy forint a városi kölcsönökből nem jutott az „összeépítési" program előkészítésére, megvalósítására. Mindaz ami ebből a pénzből elkészült, valóban szükséges volt, volt városkép-alakító hatása, jelentősége. (A 20. század első felének út- és járdahálózata ekkor cserélődik ki, vagy éppen teremtődik meg a belvároson kívül.) Arra a kérdésre, hogy a város saját erőből erre képes lett volna-e, valószínű a nemleges válasz. Arra a kérdésre pedig, hogy nagy áldozat volt-e a Speyer-kölcsön tőkerészleteinek és kamatainak fizetése, egyértelműen igen lehet a válasz. A város minden polgármestere fontosnak tartotta a kölcsön ügyével való foglalkozást, valószínű az egyes bizottságok és a közgyűlések előtt szereplő témák között ez volt a leggyakoribb szereplő. A város teljes vagyonával felelt a kölcsönt adó bankoknak, s ez eleve beszűkítette mozgásterét. Az elvileg 1953-ig tartó kölcsöntörlesztés ki nem számítható tőke és kamatfizetései miatt a város eladni kényszerült mindazt, amit a korábbi évtizedekben felépített. A város úgy gyarapodott, hogy annak önkormányzata ezért minden ingatlanát (városi bérházak, földek) feláldozta. Az, hogy végül is ezeket a kölcsönöket nem a városoknak kellett visszafizetni, hanem az állam vállalta át a garanciát, - igaz más társadalmi és politikai viszonyok között, más gazdasági adottságokkal, — megnyílt a lehetősége a ténylegesen érzékelhető városi fejlődésnek, építkezéseknek. Ez egy vonszolt kölcsönnel, annak tehertételeivel, kamatos kamatjával aligha lett volna elképzelhető. Hölgyeim és Uraim! Miskolc sok viszontagság után érkezett el a XX. századba. A függőség, amelytől szabadulni kívánt, a háborúk, a természeti csapások azonban csak átmenetileg lassították, de nem állították meg a fejlődést. Lehetőségünk, egyben kötelességünk, hogy méltó módon emlékezzünk a régiekről, akiknek köszönhetően ma itt lehetünk, hiszen „amely nép múltját nem ismeri, az jövőjét nem érdemli". Köszönöm megtisztelő figyelmüket!