Hőgye István: Zemplén Levéltára (Sátoraljaújhely - Miskolc, 1996)

1849. január 21-én a Sátoraljaújhelyen átvonuló orosz csapatok megszállták a vármegyeházát és a levéltárat feltörték, felforgatták, onnan térképeket, arany és ezüst pénzeket raboltak el. Az ügyben vizsgálat folyt, meghallgatták Kassay Sámuel fölevéltárnokot és Sztankó László levéltári segédet is. Kassayt elmarasztalták és felmentették a hivatalvezetés alól. 1919-ben a tanácsköztársasági kulturális népbiztosa a levéltár történeti anyagai közül a Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok gyűjteményét - mint a vármegye irataiból nemzeti értékként megőrzendőket - felkérette Budapestre. Ezeket ládákba rakva fel is szállították és szerencsére a politikai bukás után a teljes iratanyag hiánytalanul visszaérkezett. 1919-ben a cseh zsupán a sátoraljaújhelyi megyeházán rendezkedett be, az itt tartózkodás hónapjaiban korlátozta a megyei hivatalok, köztük a levéltár működését is, de tényszerű iratkárosodásról feljegyzés nem maradt. 1944 októberében nagyobb kár keletkezett a nyugatra menekített főispáni és alispáni iratokban, amelyeket előbb Ipolyságra, majd Dunaszerdahelyre szállítottak és amiből a teljes főispáni iratanyag (1872-1944) megsemmisült és csak az alispánnak mintegy 80 iratfolyóméter terjedelmű irata maradt meg és került 1945-ben a levéltár őrizetébe. Ugyancsak jelentős károsodások történtek a volt hegyaljai mezővárosok levéltáraiban, pl. a történeti szakirodalomból ismert Bodrogkeresztúr mezővárosnak 1606-1852 közötti igen értékes városi levéltára teljesen megsemmisült. Nagy hiányokkal került a Zemplén megyei levéltár őrizetébe Olaszliszka, Erdőbénye, Tolcsva mezőváros irategyüttese, ezeknél gazdagabban maradt meg Tarcal és Tállya anyaga. A tarcali iratok között őrizzük Babotsay Izsák egykori jegyző krónikás feljegyzését, mely nemcsak a mezőváros történetére, de a XVII-XVIII. századi hegyaljai eseményekre is fontos adatokat tartalmaz. Tállya iratai között megtaláljuk Röczey András főbíró számadásait, történeti feljegyzéseit, amelyek szintén túlmutatnak egy mezőváros gazdálkodásán, mindennapjain. A nagymúltú községek töredékében is érdekes iratai közül kiemelkedik Bodrogkisfalud XVIII. századi falukönyve, melynek néprajzi bejegyzései a kutatók számára nélkülözhetetlenek.